Te is tapasztaltad már, hogy az emberek nagy része igyekszik a maga útját járni. Vannak függőségek — telefon, divat, szabadidő eltöltése, fontoskodás —, de általánosságokban mindenki arra vágyik, hogy túllépjen minden határt, figyelmen kívül hagyva azt, hogy ezzel gyakran túllépi önmagát. A reménytelen vergődés őrjíti meg a legtöbb embert. Vannak viszont olyan emberek, akik megpróbálnak alkalmazkodni. Őket arra nevelték, hogy az életben a biztonság, az alkalmazkodás és a hagyománytisztelet a fő. Megtanulták, hogy a körülményekhez való alkalmazkodás segíti őket az akadályok legyőzésében, az előrehaladásban.

Te is tapasztaltad, hogy bármelyik utat választod, az idő múlik, akkor is, ha azt megéled, és akkor is, ha nem. De mi a titka annak, hogy megőrizd az ifjúságot? Mi a titka annak, hogy ha élettanilag nem is, de lelkileg megmaradj fiatalnak egy élhető világban, ami attól vált és marad élhető, mert nem érted be soha azzal, amit felkínált, hanem tettél hozzá valamit.

Te is egyetértesz azzal, hogy alkalmazkodni kell társadhoz, környezetedhez, a világhoz azért, hogy járhasd a magad útját. A kérdés mindig az: ki alkalmazkodjon kihez? Mert mindenki elvárja, hogy mások alkalmazkodjanak hozzá. Az elfogadást, a megértést, az esélyadást meg kell tanulni, szabályokat kell kidolgozni, és azokat be kell tartani mindenkinek.

Te is tapasztaltad már, hogy a szélsőségesek eredményesebbek, mint azok, akik a szabályok betartására törekszenek: a simulékonyak és az erőszakosak sikeresebbek. Elmúlt már az az idő, amikor a bölcs békés megoldásokra törekedett. Amikor az emberek még tudták kezelni a veszteségeket. Ma már elég gyakori az, hogy a veszteségeinket ünnepeljük: elvesztett csatákat, háborúkat, forradalmakat. Csatákban, háborúkban, forradalmakban van, aki győztes, van, aki vesztes, de a lélek vesztesége vagy győzelme attól függ, hogy a lélek hogyan alkalmazkodik az új helyzethez.

Te is voltál már olyan helyzetben, hogy döntened kellett: alkalmazkodsz vagy megpróbálod járni a magad útját. Ha alkalmazkodsz, az részben lemondással jár, részben lehetőséggel, hogy egy bizonyos pontról felépülj. Ha megpróbálod a magad útját járni, egyenlő arányban lehetsz sikeres vagy sikertelen. A lehetőségektől, a tehetségtől, a véletlenektől, a szerencsétől vagy éppen az akarástól és a kitartástól függ, hogy meddig jutsz el. Mert sosem biztos, hogy a messzebb, a távolibb a legeredményesebb érkezés.