Negyed évszázada vannak jelen Szatmárnémeti életében a máltaisok és segítenek, törődnek olyan rászorulókkal, elesettekkel, a társadalom és a mindennapi lét perifériájára, de még azon is túl szorultakkal, akiket a társadalom fejét elfordítva nem vesz észre, vagy ha észre is vesz, nem foglalkozik velük, mert így kényelmesebb.  Pedig, bár nincs annyi pénzünk, hogy az anyagi szegénységet megszüntessük, de van annyi erőnk, hogy másokat felemeljünk az egzisztenciális szegénységből — csak odafigyelni és akarni kell(ene).

Nos, a máltaisok odafigyelnek és akarják is, és mi sem volt természetesebb számukra, mint hogy a jubileumi születésnapot sem öncélúan, hanem másokon segítve ünnepeljék, egy 25 órás segítségnyújtási maratonnal. Értelemszerűen egy ekkora kaliberű feladat alapos szervezést igényelt, ezért a  maraton startja előtt megbeszéléseket tartottak, amelyen részt vettek mindazok, akik segítették a munkát a „hosszúnap” folyamán, a programot pedig az önkéntes-sereggel együtt tervezték meg. 

A maraton ökumenikus, ünnepi misével indult a zsúfoltságig megtelt Szent József templomban, ahol elsőként nm. és ft. Schönberger Jenő megyéspüspök köszöntötte  a Romániai Máltai Szeretetszolgálat Szatmárnémeti kirendeltségét létrehozó Palai Kristófot „75. születésnapja alkalmából — de az a 25. sem semmi, amit most ünneplünk. Hálát adok értetek és elődeitekért, akik ezt a szeretetszolgálatot végezték és végzik Szatmárnémetiben. A máltai kereszt eszetekbe kell juttassa: jót tenni gyakran nehéz, de aki kipróbálja, az tudja, hogy csak jót tenni érdemes. Tegyétek a jót, és Isten áldása ott lesz minden cselekedeteken.” – mondta a főpásztor, örvendezve a gyermek és kamasz, fiatal  önkéntesek felett, akik 25 évvel ezelőtt még meg sem születtek, a misét valamennyi önkéntesért ajánlva fel. 

„A hit védelme és a rászorulók szolgálata'

Lukács evangéliumának soraira építve ünnepi gondolatait ft. Tatár Zoltán lelki vezető  kiemelte: 25 év nem sok, de nem is kevés, és ennek a negyed évszázadnak minden pillanatáért hálát kell adni Istennek, hiszen Nélküle kicsik vagyunk és gyengék. 
„A hit védelme és a rászorulók szolgálata' — a máltai lovagrend mottója nagyon ráillik a 25 évre. Ma kérjük istentől a segítséget, hogy továbbra is tudjuk tenni, amit kell: a hitet védelmezni, a szegényeket szolgálni. Isten kezei vagyunk, ugyanakkor amit a legkisebb testvérünkkel teszünk, azt a Jóistennel tesszük. Anno a máltai lovagok Jeruzsálemben fegyverrel védelmezték a zarándokokat és a keresztény hitet — most 2022-ben a mi fegyverünk a szeretet. Az igazi, csodatévő fegyver, amivel falakat bontunk le. Szeretni a Jóistent: ezzel tudjuk leginkább védelmezni a hitet” – mondta, emlékeztetve arra is: amikor a történelemben Istent elfelejtették, akkor lett kommunizmus, koncentrációs táborok, katasztrófák. De Isten szeretetével párhuzamosan ugyanolyan fontos az imádkozás is, hiszen akkor tudunk erősek lenni, hegyeket elmozdítani, csodákat tenni, ha nem feledkezünk el az imádkozásról — ami még megkopott, vagy épp elveszett lelkesedésünket is visszahozza.
A szegények szolgálata kapcsán felidézte Szent Lőrinc történetét, aki az egyház kincseit követelő Róma város prefektusához egy bénát, egy vakot, egy beteget és egy koldust vitt, úgy mutatva be őket, mint az egyház valódi kincseit. „Igen, kincs a szegény ember, a fogyatékos — testvér, aki reánk szorul. Milyen jó érzés, amikor segítünk, jót teszünk, és amikor jót cselekszünk, Istennek tesszük. Isten mindnyájunkat szeret, különbségtevés nélkül — ezt kell tennünk nekünk is.” – hangsúlyozta.

Az emberszeretet példamutatása

„Hiszem, hogy a szentlélek itt van közöttünk, és munkálkodik” — üdvözölte az egybegyűlteket a Szatmári Református Egyházmegye nevében Varga Szilárd Csaba, a Református Gimnázium iskolalelkésze, aki igei köszöntőjében Máté evangéliumának 25. részéből idézett.

„Nagy megtiszteltetés és öröm, hogy veletek lehetek és örülhetek az örömötöknek.  31 éve működik Romániában a Máltai Szeretetszolgálat, 25 éve végeznek szolgálatot Szatmárban — áldott lelkek, akik nem csak Istenszeretetből, de emberszeretetből is olyan példát mutatnak, ami rendkívüli ebben a világban, ahol Krisztus helyére sokszor az emberi ego kerül. Krisztusban egy test vagyunk, de a mai világ sokszor szem elől téveszti ezt; bizalmatlanok vagyunk mindenkivel, aki koszos, rongyos, szegény … A mai világ azt sugallja: ki kell vetni magunk közül őket, mert ők a sorsukat és a kivetést is kiérdemelték, pedig Jézus a bénára, a vakra, a betegre figyelt leginkább. Beteg a világ, egyre több a rászoruló benne.” – summázta, majd Assisi Szent Ferenc gondolatát idézte: a világ összes sötétsége nem képes eloltani egyetlen gyertya fényét — azt kívánva: a máltaisok is legyenek fényvivők, fényforrások. Gondolatai zárásaként Reményik Sándor Lámpagyújtogató című versét olvasta fel.
A mise végén Jenő püspök a szeretetszolgálat volt és jelenlegi vezetőjének, Palai Kristófnak és Hegedüs Gergőnek nyújtotta át elismerését, köszönetképpen áldozatos munkájukért.

A Jóisten éltesse sokáig a Máltai Szeretetszolgálatot

A rendezvény az ünnepi fényfestés-ruhába öltözött máltais székház  udvarán folytatódott, annak a fából faragott emlékoszlopnak a leleplezésével (amelyben Jenő püspök „kis miniszterei” segédkeztek) és megáldásával, amely egyrészt az elmúlt negyed évszázadnak állít mementót, másrészt arra is rávilágít, hogy talán még soha nem volt ennyi színes és szakmailag meglapozott szolgáltatásuk, mint most, és hogy erős gyökerekkel rendelkeznek. 
Kereskényi Gábor polgármester megköszönte, hogy nem csak a koronavírus-járvány idején, vagy az ukrajnai menekültek ellátása, segélyek szállítása kapcsán, de a mindennapokban is egy csapatként ott állnak a barikádokon, majd Palai Kristóf pillantott vissza kissé meghatódva az elmúlt 25 évre. Felidézte, hogy 1996-ban, amikor 1996-ban Temesvárt, Kolozsvárt, Nagyváradon rendre létrejöttek a szeretetszolgálat kirendeltségei, Reizer Pál püspöknek mennyire fájt, hogy Szatmárnémeti kimarad a sorból, s bár többeket felkért, hogy próbálják itt is megszervezni, nem vállalta senki. „Mondtam neki: ha megbíz engem, megpróbálom. Máriás József újságíró írt cikket a kezdeményezésről, s annak nyomán is jelentkeztek huszonöten, akik vállalták, hogy próbálnak segíteni. Szeretetszolgálat lett, de sem pénz, sem helyiség, semmi nem volt, amivel támogatni tudtuk volna a szegényeket. A papoktól kaptuk meg a nehéz körülmények között élők neveit – címeit, szociális feljárásunk nyomán kialakult egy szükséglista, aztán Máriás Jóska bácsi 1997 júliusában újabb cikket írt, amelynek nyomán lettek támogatóink … telt az idő, és közben folyamatosan fejlődött a szervezet — ma már számtalan olyan tevékenységünk van, amit anno pénz vagy lehetőség hiányában nem tudtunk megvalósítani.” – mondta. 

Az ünnepséget gyors feladat-végigvevés követte, és a több mint 140 önkéntes, mint nyüzsgő hangyaboly látott neki a munkának, hiszen a hajléktalanszállói vacsorának időben el kellett készülnie, az időseknek szánt tűzifaszállítmányokat útra kellett indítani, beindult a 25 órás segítségnyújtási maraton. 

Szabó Kinga Mária