A választási rendszereket két fő csoportba szokás osztani: megkülönböztetünk arányos és többségi rendszereket. Míg az arányos választási rendszer fő célja a reprezentáció, azaz minél több választópolgár kapjon képviseletet, addig a többségi választási rendszerek a szétaprózottság elkerülését, ezáltal a kormányozhatóságot helyezik előtérbe. Léteznek vegyes választási rendszerek is, amelyekben a képviselők egy részét többségi, más részét arányossági elv alapján választják, így próbálva egyesíteni a két rendszer előnyeit, és minimalizálni az „elveszett” szavazatokat. Hogyan érvényesülnek ezek az elvek a helyhatósági választások után a helyi tanácsok megalakulásakor? Minden polgármester arra törekszik, hogy minél nagyobb hatalomhoz jusson. Ezért nem felel meg számára az arányos képviselet biztosítása, mert akkor az érdekek is különböznek, elég gyakran adódnak nehézségek a döntéshozáskor. Sok esetben frakción belül is vannak nézeteltérések. Abban az esetben, ha akár négy-öt párt képviselője is részt vesz a helyi tanácsban, állandó vitákra is lehet számítani. A szétaprózottság könnyen teremthet konfliktushelyzeteket, de nagyobb lehetőséget biztosít a demokrácia gyakorlására, mint a többségi győzelem, ahol akár egy párt is képes döntéseket hozni úgy, hogy a többi párt képviselőinek a véleménye mindig alulmarad. A korábbi mandátumok idején a győztes pártok igyekeztek olyan alpolgármestereket választani, akik a kormányzó pártok tagjai, azt remélve, hogy ilyen formában könnyebben lehet majd a kormánynak alárendelt intézményeknél pozíciókhoz jutni, és könnyebben lehet kormánypénzeket megkapni. Az utóbbi négy év során ez az elmélet nem működött, mivel megváltozott a kormánypénzek leosztása. A helyi tanácsok ma elkezdődő megalakulását is lobbik sorozata előzte meg. Minden városban és községben más és más szempontokat kellett figyelembe venni. A kérdés az, hogy a személyes érdekeket mennyiben tudják felülírni a közérdekek. Azoknak a polgármestereknek, akik négy év múlva is szeretnének ismét megmérettetni, mindenképpen a közérdeket kell előtérbe helyezniük. A magyarság szempontjából azoknak a polgármestereknek, akik már koruknál vagy egyéb oknál fogva nem kívánnak újra indulni, az egyik feladatuk az utódok megtalálása. Az utolsó mandátumukra vállalkozó magyar polgármesterek sem tölthetnek el négy évet úgy, hogy ha nem használnak, ne is ártsanak, csak azért, mert békében akarnak leköszönni, hanem a közösség érdekeit vegyék figyelembe akkor is, ha kisebb érdekcsoportokkal szembe kell szállniuk.

Elek György