Érszakácsi Szatmár megyében a megyeközponthoz viszonyítva az egyik legtávolabbi település, ahova nem igazán vágynak a befektetők, emiatt nincsenek munkahelyek, nehéz a megélhetés.

Végigsétálva Érszakácsi utcáin azt tapasztalja a járókelő, hogy az infrastruktúra kialakítása aránylag jól halad, ha sikerül leaszfaltozni még néhány utcát, elmondhatjuk, hogy jó utakon lehet közlekedni a község területén. Hamarosan megindul három projekt, amihez hozzá kell adni az önrészt. Ilyen a huszonhatezer eurós 322-es kiírás, amiből tűzoltó felszereléseket lehet vásárolni. Ez amiatt fontos, mert a község területén van háromezer hektár erdő, aminek a védelmére fel kell készülni. A kultúrotthonba vásárolnak háromszáz széket, vásárolnak egy hóekét, a közhasznú gépre pedig egy olyan markolót, ami az árkok tisztítására alkalmas. Vettek egy húsz–huszonöt személy befogadására alkalmas sátrat, ami menedékhelyként szolgálhat áradások esetén. Folyamatban van a kegyei kultúrotthon felújítása. Tatarozzák az épületet, bevezetik a központi fűtést, és modern mosdót alakítanak ki. Más a helyzet az életszínvonallal.

 Nyugdíjasok helyzete

— Nem tudom, hogyan lehetne segíteni azon az aránylag nagy létszámú rétegen — töpreng el Ferencz Levente polgármester —, amelynek tagjai önhibájukon kívül kerültek a társadalom perifériájára. Ide többnyire az mtsz-nyugdíjasok sorolhatók, akik már özvegyasszonyok vagy özvegyemberek. Ezeknek, ha vannak is hozzátartozóik, azok valahol távol élnek. Az önkormányzat szociális juttatásokat nem tud direkt módon adni, de nincs is pénze a községnek, hiszen a helyi jövedelem minimális. Azt meg lehetne tenni, hogy felmentjük őket a helyi illetékek (pl. szemétdíj) fizetése alól, de ezzel egy másik réteg károsulna.

Az mtsz-nyugdíj nagyon alacsony: Kegyén hetven személy, Érszakácsiban több százan kapnak mtsz-nyugdíjat, ami a számlák kifizetésére is alig elegendő. Nagyon sok olyan ember van, aki számára biztosítani kellene egy ebédet és az orvosi ellátást. Helyiség van, de nem egyszerű előteremteni a pénzalapot. A jelenlegi szociális segélyek nem oldják meg a problémákat, mert sok olyan személy is kap ilyen segélyt, akik nem az első a rászorulók között. A jelenlegi szociális törvény arra biztatja az emberek nagy részét, hogy ne dolgozzanak. Sokan nem mennek el hétszáz lejért dolgozni, amikor kaphatnak hetven lej segélyt.

Iskolázatlanság

— Folyamatosan a fejlődésről beszélünk, az iskolázatlanság pedig egyre nagyobb teret hódít — szögezi le Ferencz Levente. — Nagyon sok fiatal nem rendelkezik a szükséges alapismeretekkel, nincs értékrendjük, megdöbbentő az emberek életstílusa. Ott van egy tizenhét éves lány, aki hatodik osztályban abbahagyta a tanulást, nemrég megszülte a második gyermekét, akit otthagyott a kórházban, ezért az önkormányzat havonta jelentős összeget fizet utána. Hallani sem akar arról, hogy hazavigye a gyereket. Azt mondtam, hogy legalább abban egyezzünk meg, hogy amikor betölti a tizennyolc évet és döntési joga lesz, akkor hozza haza és adja örökbe. Erre megkérdezte, hogy ő mit kap ezért? Ez annak tulajdonítható, hogy a szülőktől sem látott jót ez a lány. Ezen a téren lépni kellene valamit ebben az országban, mert ha így fognak haladni a dolgok, olyan szociális problémák lesznek, hogy a kevés dolgozóra — akik amúgy is keveset adóznak — nagyon sok nem dolgozó fog nehezedni. A cigányság az egyedüli népcsoport, amelyik szaporodik. Érszakácsiban tizennyolcan vallották magukat romának, a valóságban kétszáznegyvenheten vannak. Nagyon sok községben a romák képezik a mérleg nyelvét. Ők döntik el, hogy ki lesz a polgármester, kik lesznek a tanácsosok. Olyan emberek döntenek, akik soha nem dolgoztak, adót nem fizetnek, nem hárul rájuk semmilyen felelősség, vagyonuk nincs. Meg lehet őket vásárolni, és el is mennek szavazni.

Ifjúsági kérdés

— A fiatalok — akik kevesen vannak — próbálnak munkát keresni, akár napszámosmunkát is. Ahogy öregszik a falu, múlik a vállalkozói kedv. A földeket az emberek beadták valamelyik társulásba. A nagy társulások próbálnak gépesíteni, a kétkezi munka már nagyon kevés a mezőgazdaságban, így a napszámosmunka is kevés. A fiatalok próbáltak munkát keresni a környező városokban, Nagykárolyban és Szatmárnémetiben, de ezek a munkahelyek nem szóltak hosszú távra. Az sem megoldás, hogy külföldre menjenek — volt ugyan néhány fiatal, aki külföldön próbálkozott, s akkor úgy tűnt, hogy megéri, jó a kereset, de két-három év múlva rádöbbentek, hogy ott is csak úgy lehet pénzt spórolni, ha nagyon egyszerű körülmények között élnek, vagyis szegényesen. Azt pedig itthon is lehet — tette hozzá a polgármester.

Elek György