Székelyföldön, Erdélyben és Partiumban több állomásos, közönségtalálkozóval egybekötött turné keretében mutatják be az Ember Maradj – Az Ákos-sztori. Eddig. című zenés portréfilmet. A hozzá köthető legnépszerűbb slágerek segítségével a film visszavisz a kezdetekhez, és megmutatja azt is, hol tart ma az alkotó és a magánember. Egy lenyűgöző, ma is élő, formálódó életút filmje – könnyed, szórakoztató és megindító pillanatokkal.

Kedden kora este Szatmárnémetiben is teltház előtt vetítették a lassan négy évtizedes siker, a személyes küzdelmek és örömök ritkán látható világába is betekintő alkotást – amely egy maratoni, 11 órás beszélgetésre épül. És amely, talán nem is annyira meglepő módon az elmúlás gondolatával kezdődik, majd ez a gondolat többször is előtérbe kerül, van egy íve a filmben, hiszen Ákos nagyon sokat foglalkozik a halál kérdésével, rengeteget gondolkodik erről s egész művészetében benne van. 

Ám elmúlás ide vagy oda, egyáltalán nem érezte indokoltnak a film elkészítését, mert ilyen filmet azokról szoktak készíteni, akik halottak, „az én sorsom pedig még élő, alakuló, küzdelmes sors”. Nem hallgatta el azt sem: nehéz volt nem beleszólni a filmbe, most sem teljesen nyugodt, az viszont megnyugvással tölti el, hogy sem piedesztálra, de szerencsére ravatalra sem teszi – ugyanakkor őt magát is meglepte, hogy a maratoni beszélgetés során mennyire megnyílt, milyen érzékeny témákat is érintett. Mindezek alapja a bizalom volt, „és igen, el kellett nyerni a bizalmát, ami nem könnyű, mert kritikus alkat” – engedett betekintést a kulisszatitkokba Kriskó László rendező. Ezekről a titkokról maga Ákos is bőven fellebbentette azt a bizonyos fátylat, humorosan mesélve az otthonukba „beköltöző” alig 60 fős stábról, történésekről. 

S hogy miért pont Ákosról és miért pont most akart filmet készíteni egy nemzetközileg elismert producer, akinek nevéhez olyan filmek köthetők, mint a Hídember, Az ajtó vagy a Magyar Passió? „Mert lenyűgözött az intelligenciája és műveltsége, az irodalmi műveltsége; hogy Ákosnak milyen fontos az anyanyelve, a választékossága, az irodalmisága. Ákos polihisztor.” – adta meg a választ Hábermann Jenő producer, felidézve első találkozását és jó kis beszélgetését az énekessel. No és természetesen arra is kíváncsi volt, mi kell ahhoz, hogy valaki 38 éven keresztül a toppon maradjon.
Ennek kapcsán a beszélgetést moderáló Gnandt–Márkus Éva hírszerkesztő gurította is az újabb kérdéslabdát a szavak felelősségéről a hangoskönyvet kiadó, verseket és novellákat író Ákosnak. Aki morfológiailag elemezte is rögtön felelősséget, emlékeztetve: a nyelvünk tanít bennünket gondolkodni, de arra is, hogy felelősek vagyunk kimondott szavunkért, s hogy nem az a lényeg, hány emberhez szól, hanem hogy szól–e a szó. De a szavak mellett a számok is terítékre kerültek, elsősorban 1984 (George Orwell közismert regénye) és 1956, illetve annak ötvenedik évfordulójára írt dala.

A technikai kulisszatitkok is fókuszba kerültek Kriskónak köszönhetően: mivel Ákosról gyermek és kiskamaszkorában nem készültek az akkor oly divatos házi kisfilmek, fotók viszont bőven, ezeket felhasználva, 8 mm-es kamerával reprodukálták, illetve mindig az adott korszaknak megfelelő technikával és kamerával dolgoztak. S hogy magának a főszereplőnek a film nézése közben melyik élethelyzettel volt a legnehezebb szembesülni? A csak fonnyadt borzalomként említett, 1987–es  Csillag Születik tehetségkutatón készült felvételekkel, amelyen legelső alkalommal léptek nyilvánosság elé Bonanza Banzai néven.

Szabó Kinga Mária