Bizonyára sokan emlékeznek még a sokoldalúan fejlett szocialista társadalomra, amikor Románia — hős vezérének és feleségének irányításával — a világ egyetlen országa volt, ahol minden, mérnöki pontossággal kiszámítva, a megfelelő arányban fejlődött, akár egy jól megformált lufi, amit nagy lelkesedéssel fújt mindig nagyobbra és nagyobbra a rendszer gépezete mindaddig, amíg az szétpukkant. Én, aki legalább annyit megéltem abból a rendszerből, mint ebből a ránk erőszakolt korlátlan lehetőségek világából, épp ott nem érzem a különbséget, ahol szeretném. Ma is sokan vannak, akik sokoldalúan fejlettek, és mindenhez értenek. Az anyanyelvüket is elemi szinten ismerő, olvasottsággal és alapműveltséggel nem rendelkező, de ne soroljam milyen módon hatalomhoz jutott személyek adnak „értékes utasításokat”, hogy mennyire fontos a kultúra és a sport támogatása. Arról viszont egyetlen szót sem szólnak — nem is szólhatnak, mert fogalmuk sincs róla —, milyen színvonalon van az a kultúra és sport, amit csak azért támogatnak, mert a rendezvényekre átutalt közpénzek jó része, gyakran nem is rejtett csatornákon át, a zsebükbe vándorol. Lesújtó élmény látni, hogy miután óriási összegek jutnak cégekhez útjavításokra, két-három napszámos egy-egy vederből csepegteti az aszfaltot a gödrökbe, vagyis a pénz elmegy, az utak tovább romlanak. De belegondolni is rossz, hogy mi történik az egészségügyben, a közigazgatásban és sok más olyan területen, amelyeket közpénzekből működtetnek. Akár a legkisebb községeknél is ki lehet mutatni, hogy az alkalmazottak közül ki kinek a rokona, vagy ha nem rokon, milyen érdek miatt került oda. Ez is bizonyítéka annak, hogy a társadalom spirálisan fejlődik, mindig magasabb szintre. A jelenlegi sokoldalúan fejlett társadalmat olyan személyek vezetik, akik már két-három, sőt több diplomával is rendelkeznek, de ez nem jelenti azt, hogy a mezőgazdasági miniszter meg tudja különböztetni a búzát, a zabot és az árpát, nem jelenti azt sem, hogy a tanári diplomával rendelkező fiatal felismeri, hogy csak azt tudja másoknak megtanítani, amit ő már tud, sőt azt sem jelenti, hogy a bérelt székek egy egész életre bérelhetők. A spirális fejlődés következő lépcsőfokán a ma megvásárolt diplomákat tulajdonosaik rejtegetni fogják majd, mint ahogy tették sokan az 1990-es években a Ştefan Gheorghiu Akadémián szerzett diplomákkal. Ezzel a spirális fejlődéssel most valami probléma van, nem elég olajozott, az eresztékek bizony nagyon recsegnek-ropognak.

Elek György