Markovics Zsolt szegedi főrabbi szólt az egybegyűltekhez tegnap a Decebal utcai zsinagóga udvarán.

A szatmárnémeti Decebal/Várdomb utcai zsinagóga udvarán található emlékműnél vasárnap megemlékezésre került sor a szatmári zsidók 1944. május-júniusi, auschwitzi és birkenaui haláltáborokba való deportálásának 69. évfordulója alkalmából. A Szatmári Zsidó Hitközség elnöke, Décsei Nicolae üdvözölte a megjelenteket, majd Markovics Zsolt szegedi főrabbi szólt az egybegyűltekhez. Mint beszédében megfogalmazta, 69 évvel ezelőtt az ember szülte gonoszság megváltoztatta a szeretet parancsát, gyűlöletté és pusztítássá alakítva azt. S mint tudjuk, az endlösung, azaz a végső megoldás a szatmári zsidóságot sem kímélte, melynek történelme elválaszthatatlan e tájegység történelmétől. A vészkorszakra visszagondolva nem lehet feledni azt, hogy a zsidók valamikori jelenlétét fellelhetjük a Várdomb utcai zsinagóga épületében, a főtéri zsidó korzó egykori üzleteiben, a házakban, melyekben valamikor a Princz, Borgida, Schönberger, Spitz családok laktak, a két zsidó temető sírköveiben is.

Kötelesség

Mint a szegedi főrabbi elmondta, az emlékezés kötelessége a zsidó embernek, mert ha nem teszi, akkor az az önfeladással egyenlő. Vagyis önmaga járul hozzá a végső megoldásként emlegetett folyamat sikeréhez. S azért, hogy erre ne kerülhessen sor, fontos a tegnapihoz hasonló megemlékezésre összegyűlni. Találóan a következő mondattal köszönt el a Szatmárnémetiben összesereglett emlékezőktől: „a zsidóság él, s élni fog”. Folytatásként a résztvevők a zsinagóga udvarán található emlékműre helyezett kődarabbal, mécsessel, egy szál virággal emlékeztek azokra, akiknek nem adatott meg a visszatérés a haláltáborokból. Délután öt órakor a zsinagóga emeletén kiállítás nyílt, amely a Szatmárnémeti Nagy Zsinagóga – 120 év (1893–2013) címet viseli. Ennek anyagában a Várdomb utcai zsinagógáról fellelhető dokumentumok, fényképek kerültek közszemlére.

Karikás Enikő