Advent — a várakozás és a győzelem időszaka, amikor győzni kell a kísértés, az Isten és ember között akadályként álló dolgok fölött, s minden lehetőség adott, hogy forduljon örömre szívünk aggodalma.

„Kettős állampolgárok vagyunk — a második állampolgárságunkat Krisztus adja, hiszen második hazánk a mennyben van. Ahol ott vannak, akik az örökkévaló Istennél vannak már — a mennyek dicsőségében ott van Isten, ott van Krisztus, a szentháromság helye és azoké is, akik elköltöztek ebből a világból. Mit cselekesznek ott? Énekelnek. Mert aki énekel, az kétszer imádkozik. Az ének szívből fakad, akkor is, ha kesereg, akkor is, ha örül; nem véletlen, hogy szívesen énekelünk — érezzük, hogy mi is adni akarunk valamit Istennek” — fogalmazott ünnepi prédikációjában nt. id. Fodor Lajos lelkipásztor a kültelki református templomban, aki advent első vasárnapi igehirdetését János apostol Jelenések könyve 15. fejezetének, az Isten igazságáról szóló diadalmi ének első négy versére alapozta. „De mit is énekelnek? Mózes énekét, a 90. Zsoltárt, mert Mózes is mindig énekelt, a Báránynak, azaz Krisztusnak énekét; a 111., a 139., a 145. Zsoltárt — ezekben a zsoltárokban benne van mindaz, amit az ember megél ezen a földön, és amit megél, amikor találkozik Istennel. Nagy és hatalmas az Isten, előle nem lehet elrejtőzni — minden ember tudja, minden ember érzi az erejét, azt a teremtő erőt, amely meg is semmisíthet. Igen, bennünket is ez a hatalmas, erős Isten tartott meg, akinek hatalmában lenni jó. De Isten csodálatos is — voltak és vannak csodái, még ha a XXI. század embere nem is így érzi, s ebben a csodálatosra teremtett világban be kell ismernünk: az ember csak apró porszem. Engedjük: használjon fel Isten bennünket, hogy csodatévők legyünk az Ő csodálatos világában — egy mosollyal, egy jó szóval, amellyel a másik ember felé fordulunk. S Isten nem csak erős és csodálatos, de útjai igazak — az ember megszégyenül, amikor látja, hogy mindig Istennek van igaza; annak az Istennek, aki előbb vagy utóbb, de mindig érvényesíti igazát” — summázta az igehirdető. Adventbe léptünk, s ez nemcsak a várakozás, az Isten felé fordulás nagy lehetősége, de a győzelemé is: „Elsősorban nekünk énekelnek ott fent az elköltözöttek, a szülők, a gyermekek, a hitvestársak — halljuk ezt az éneket, és megerősödünk. Hogyan lehetünk részesei mi is ennek a kórusnak? Győzni kell a Sátán, a kísértés, az Isten és ember között akadályként álló dolgok fölött — erre a győzelemre hív Isten adventben, amikor lehetőségünk van Krisztus segítségével győzni; amikor minden lehetőség adott, hogy forduljon örömre szívünk aggodalma.” Az adventi ünnepi istentisztelet úrvacsoraosztással zárult.

Szabó Kinga Mária