Sárközújlakon, az RMDSZ helyi szervezetének szervezésében, március 15-én a Petőfi-szobornál tartottak megemlékezést, ahol Seer Gyula, a helyi szervezet elnöke elmondta, a nemzeti ünnep alkalmából „szerte a nagyvilágban egymáshoz igazodik a magyar szívdobbanás”.

Az RMDSZ sárközújlaki szervezete a Petőfi Sándor Általános Iskola udvarán lévő Petőfi-szobornál tartott megemlékezést. A résztvevőket Piricsi Arthur polgármester köszöntötte, ünnepi beszédet mondott Seer Gyula, az RMDSZ helyi szervezetének elnöke. Seer elmondta, nemzeti ünnepünk alkalmából nemcsak kívül, de legbelül a lélek is ünneplőbe öltözik, szerte a nagyvilágban egymáshoz igazodik a magyar szívdobbanás, összejövünk, ki teheti, együtt lenni, szembenézni a múlttal, álmodni a jövőt, de főleg feltenni önmagunknak és egymásnak a kérdést: „Ment-e ügyünk, a magyarság ügye, általunk elébb?” Mit tettünk együtt és külön-külön, azért, hogy a ránk bízott örökséget, magyarságunkat, mindent, ami ezzel jár, megőrizzük, új tartalommal és értékekkel gazdagítsuk-gyarapítsuk, hogy aztán továbbadhassuk az utánunk jövőknek? A magyar szabadság ünnepe ez a mai, amelyért Kossuth Lajos szülőföldje elhagyására kényszerült, és soha azután nem láthatta azt. Több mint másfél évszázad telt el azóta. Túlélt a nemzet két vesztes világháborút, több véres diktatúrát, a legutóbbinak a jelenlevők is kortársai lehettek. Elment a hazából több millió magyar, több millió pedig úgy lett hazátlan kisebbségi, hogy szülőföldjét soha el nem hagyta, csak a határ lépett át rajta. Túléltük, itt vagyunk, ha megfogyva is, de elegen még, hogy hazát teremthessünk, a szülőföldünkön is. A mi szabadságunk zászlaján az áll, hogy jog, törvény, kitartás, akarat, együttműködés, egymás tisztelete. Ma nemcsak emlékezni kell, hanem cselekedni is. Remélni egy jobb jövő eljöttét, mint láttuk, ma már nem elég. A reménykedésből nem élünk meg, tettekre, szívós munkára van szükség, elkötelezett, céltudatos munkára: jogainkért, népünkért. Itt most építeni kell a nemzetet. Dolgozzon mindenki jobban, mint tegnap, tegye azt, ami tudása szerint a legjobb és a leghasznosabb. És ki-ki ne csak saját magára gondoljon, hanem a közre is, a szomszédjára is. Álljunk meg egy szóra, beszéljünk egymással, segítsünk egymáson, ha kell. Nézzünk újra egymás szemébe, értsünk szót, fogjuk meg egymás kezét, segítsünk egymáson. Akarjunk, végre, közös magyar jövőt építeni! Ha ezt együtt akarjuk, akkor van jövőnk, és lesz szabadságunk. A megemlékezés a helyi iskolások műsorával és a Petőfi-szobor megkoszorúzásával ért véget.