A keresztény tanítások szerint húsvétkor befejeződött Isten üdvözítő terve, a történelem legnagyobb, minden képzeletet és vágyat felülmúló csodája. A húsvéti feltámadás amiatt igazi csoda, mert óriási hatással volt az emberekre. Mégis elgondolkodtató ez a csoda. Több mint kétmilliárd keresztény ember él a világon, de nem lehet tudni, hányan vannak, akik őszintén hiszik és vallják, hogy Jézus valóban feltámadt és a halálból van visszatérés. A húsvéti csoda, a feltámadás és az örök élet a hitre épül. A hit nem azt jelenti, hogy elhisszük az evangéliumi történeteket, hanem a keresztény ember életének újrakezdése a döntő bizonyíték, hogy Krisztus már ebben a földi életben kiválasztotta, elhívta, megtisztította, megigazította, újjáteremtette őket.

Jézus mennybemenetelét követően, az első pünkösd, az anyaszentegyház megalakulása után nem sokkal elkezdődött a keresztényüldözés, és azóta sem ért véget. Az utóbbi időszakban egyre gyakrabban érkeznek hírek keresztények ellen induló támadásokról, merényletekről, terrorcselekményekről. Bizonyára hívőben és hitetlenben felvetődik a kérdés: mi lehet az oka annak, hogy az emberiség nagyobb része még mindig nem tart igényt a megváltásra, még mindig vannak olyan fanatikusok, akik embertömegek elpusztítására képesek? Erre és a hasonló kérdésekre adott válaszokból mindig az tűnik ki, hogy mások a felelősek mindenért. Ritkán fordul elő, hogy magunkban keressük a választ, esetleg beismerjük, hogy valamilyen szinten és módon mi is felelősek vagyunk azért, mert ilyen a világ. A legtöbb embert az önérdek vezéreli. Aki képtelen tehetséggel és szorgalommal elérni céljait, érvényesíteni akaratát és érdekeit, az erőszakkal próbálkozik. Ma már nem csak a keresztények vannak kitéve a támadásoknak, hanem az egész világ. Valamilyen irányból mindenki célpont, mindenki lehet áldozat. Nagyon nagy szüksége van ennek a világnak a megváltásra. Szilágyi Domokos A próféta című költeménye jut eszembe, melyben így ír: „Akar-e megváltást a világ?/ S ha igen: milyet? Ahány ember, annyifélét?” A kérdés az első húsvét óta időszerű. Ha ma megfigyeljük az embereket, nem arról győződünk meg, hogy különösképpen vágynak a megváltásra. Kevesen hisznek abban, hogy van örök élet, és kevesen hiszik azt, hogy a földi életet érdemes Jézus tanításai szerint élni azért, hogy elnyerjék az örök életet. Persze az is megfigyelhető, hogy a ma embere arra sem helyez különös hangsúlyt, hogy a jelennek éljen. Hogy szebbé és jobbá tegye mindennapjait. A ma embere sokkal többet foglalkozik az álmodozással, a céltalan vágyakozással, a mindenáron történő felkapaszkodással, az anyagiakkal, mint azzal, hogy megtalálja a lelki nyugalmát, a lelki békéjét, hogy megtalálja a kisebb és nagyobb közösségekben a harmóniát, a szeretetet. A húsvét, a feltámadás arra is lehetőséget ad, hogy felébredjünk, hogy rádöbbenjünk a mindennapi apró örömök fontosságára. Mert nem az teszi boldoggá az embert, ha anyagi javakra tesz szert, ha hatalommal bír, hanem a szeretet, ami húsvétkor a kereszten szenvedő Jézus arcáról sugárzik, amikor azt mondja: „Elvégeztetett”. A megváltás kegyelme egyformán van felkínálva hívők és hitetlenek számára. Ha akarjuk, ha hisszük, mindannyian részesei lehetünk a megváltás csodájának, de ezt nekünk is akarni kell. Nekünk is fel kell ismerni, hogy minden mélypontból létezik út a felemelkedéshez, és minden kalandvágyból, meggondolatlan elszárnyalásból van visszaút, ha felismerjük, hogy túlléptük a valóság határait. „Akar-e megváltást a világ?/ S ha igen: milyet?” Te akarsz-e megváltást? Magad számára, családod számára. S ha igen: milyet? Ezen gondolkozz el az idei húsvétkor!

Elek György