Hagyományos éves kiértékelésre kértük Kovács Jenő polgármestert. Kovács, aki nem titkoltan mindig a PSD-nek drukkolt szemben a liberális oldallal, most is úgy látja: a hosszú távú célok eléréséhez a szociáldemokratákkal való együttműködés jelentheti a megoldást.

Választási szempontból mindenképpen mozgalmas, eseménydús évet tudhat maga mögött Nagykároly polgármestere, Kovács Jenő. Az utóbbi évekhez hasonlóan most is arra kértük, hogy értékelje az elmúlt esztendőt.

Kovács, aki Szatmár megyei és az országos viszonylatban is az RMDSZ polgármesteri tisztséget betöltő funkcionáriusai közül az egyik legismertebbnek és legeredményesebbnek számít, az érdekvédelmi szervezet országos koalíciós lehetőségeiről, a PSD decemberi elsöprő győzelme kapcsán kialakult helyzetről is beszélt, valamint a világpolitikai viszonyokról alkotott véleményének is hangot adott. Bár kisebb aggodalommal tölti el a PSD országos térvisszahódítása, az elöljáró azon nézetének is hangot adott, hogy az RMDSZ megyei szervezete képviselőinek is szorosabban kellene együttműködniük a PSD megyei képviselőivel.

— Polgármester úr, mi az, amit kudarcnak érez, mit könyvel el sikerként, s milyen tervei vannak a 2017-es esztendőben?

— Én nem szeretek a kudarcokkal foglalkozni, s ha történtek is olyan események az elmúlt esztendőben, amiket kudarcként lehetne felfogni, azokat nem szeretem sokáig számon tartani, inkább túllépek rajtuk és folytatom a dolgom. Sokszor elmondtam már, pozitív gondolkodású embernek tartom magam, s ez a szemlélet éppúgy jellemző a múltbeli történésekkel szembeni hozzáállásomra, mint a terveim véghezvitelére. Ha valami nem is sikerül, megpróbálom jóra fordítani. Szerencsére azonban úgy érzem, 2016-ban nem sok olyan dolog történt, amit kudarcként kellene elkönyvelni. Több oldalról nézve a dolgokat: ha politikailag nézem, akkor a helyhatósági választás eredménye tekintetében elsöprő győzelmet könyvelhettünk el. A lakosság közel hetven százaléka úgy döntött, hogy azt szeretné, ha én vezetném tovább a várost. Ugyanakkor az RMDSZ-nek soha nem volt 12 tanácsosa a 19-ből, s ez egy remek eredmény. A decemberi parlamenti választáson 57 százalékot értünk el, ez is jó eredmény volt. Nem szabad elfelejtenünk, és hálásnak kell lennünk Orbán Viktor miniszterelnöknek, amiért mellénk állt és segített sikerre vinni ezt a kampányt. Persze ehhez az is kellett, hogy az RMDSZ kiegyezzen a Biró Zsolt vezette csapattal. Azt tapasztalom, hogy az erdélyi magyarok díjazzák, ha a képviselőik nem marakodnak, hanem a megegyezésre törekszenek. Viszont ehhez szükség volt Orbán Viktorra, aki az összmagyarság képviselője volt ebben a kampányban. Nagyon sokat nyomott a latban, hogy eljött Szatmárnémetibe a választást megelőző napokban. Többen feltették nekem a kérdést, hogy én miért nem voltam jelen ezen a találkozón. A válasz erre a kérdésre nagyon egyszerű: azért nem voltam ott, mert ez egy szűk körű egyeztetés volt, amin még a szatmárnémeti polgármester is csak azért volt jelen, mert a találkozó helyszínéül szolgáló városnak ő a polgármestere. Itt tulajdonképpen az országos szervezet vezetője, Kelemen Hunor találkozott a magyar miniszterelnökkel, s a találkozón kettőjükön kívül a parlamenti jelöltek voltak a kiemelt személyek. Attól, hogy én nem voltam ott, még kimondhatom, hogy én igencsak szimpatizálok Orbán Viktorral, s ehhez nem kellett nekem ott jelen lennem. Annyit elmondanék, hogy Orbán Viktor döntött úgy, hogy a találkozó helyszíne Szatmárnémeti legyen, s Kelemen Hunortól azt is megtudtam, hogy Nagyvárad és Nagykároly is a lehetséges helyszínek között szerepelt, s bár nem nálunk találkoztak, én bízom benne, hogy nekünk is sikerül majd valamilyen alkalomból vendégül látnunk a magyar miniszterelnököt.

— Jelentős fejlesztések történtek az elmúlt időszakban Nagykárolyban, azonban az utóbbi időben megtorpanni látszik ez a lendület. Mi az oka ennek?

— Nagykároly jó évet zárt, bár a beruházások szintje nem érte el a korábbi évek mértékét. Ennek oka, hogy kifutottak azok a nagy volumenű európai uniós pályázatok, melyek révén Nagykároly arculata olyan jelentősen átalakult. Ha így nézzük, bizonyos fajta kudarcnak élem meg, hogy még mindig nem sikerült uniós pályázatokat letennünk, de ez nem azért van, mert mi nem készülünk rá, hanem azért, mert nem nyíltak meg azok a pályázási lehetőségek, ahova jelentkezhetnénk. Bosszantó ez, hiszen az évek telnek, és egy cseppet sem jutottunk előre az utóbbi időszakban, azonban remélem, hogy 2017-ben lehetőségünk lesz pályázni. Nem csak a kaotikus európai és világpolitikai helyzetben látom ennek az okát, hanem leginkább a jelenlegi román kormány tehetetlenségében. A szakértői — jó vicc — kormányt mindennek lehet nevezni, csak szakértőinek nem. Nekem nagyon rossz véleményem van erről a szakértői kabinetről, s csak remélni tudom, hogy a helyzet jó irányba fog változni. Megmondom őszintén, én számítottam arra, hogy a decemberi parlamenti választást a PSD nyeri, azonban arra nem, hogy ilyen szinten tarol majd. Kissé aggasztónak is érzem, hogy ennyire túlnyerték magukat, mert félek, hogy a fejükbe száll a dicsőség. A liberálisok pedig az államelnök vezetésével jégre kerültek. Ha csak nagykárolyi szinten nézem: soha nem volt még példa arra, hogy a liberálisok 700 szavazatot kapjanak, míg a PSD 1500-at. A helyi liberálisok még soha nem szenvedtek ekkora mértékű vereséget. Országosan is óriási vereséget szenvedtek, és ebben az államelnök éppúgy hibás, mint a liberális párt országos vezetősége. Nem vagyok jó véleménnyel ugyanakkor arról a korrupcióellenes háborúról sem, amit egyes politikusok olyan szívesen szajkóznak. A román emberek nem azt tartják korruptnak, akit a bíró vagy az ügyész annak mond, hanem azt, aki lop. Az, hogy Iohannisnak elhitték, hogy egy pragmatikus, német mentalitású vezető, csak egy időszakos tévhit volt: miután lehullott a lepel a szemükről, a következő választáson akkora csapást mértek a fejére, hogy csoda. Ha ebből nem vonják le a megfelelő következtetéseket és nem okulnak belőle, akkor még baj lehet. A választók bebizonyították, hogy nem lehet őket a végsőkig átverni. Hiába ígérnek fűt-fát, ha semmi nem teljesül, a betartatlan ígéret visszacsap. Itt is megpróbálkoztak a megfélemlítéssel, de nem jött be. Jobb lenne arra figyelni, hogy a környező országokban nem folytatnak egy Brüsszel- vagy Amerika-ajnározási politikát, hanem reálisabban próbálnak helyezkedni, s nem bólogatnak Brüsszel vagy az USA minden kezdeményezésére. Szerintem a román érdeket kellene a kormánynak és az államfőnek képviselnie.

— Mit jelent nekünk, erdélyi magyaroknak ez a román érdek? Nem fél-e attól, hogy nacionalizmusba csap át a román érdek túlzott érvényre juttatása?

— Én úgy látom, a szlovákok tisztázták a problémájukat a magyarokkal. Legalábbis politikai szinten. Igaz, a szlovákiai magyar ezt ténylegesen csak később fogja pozitívumként érzékelni a bőrén, de már ahhoz képest, ahogy régebben viselkedtek egymással, jóval kulturáltabb és barátibb hangnemet üt meg egymással a két nemzet. A nacionalista hangulatkeltés mindig is meglesz, erre mindig is rá fognak játszani, s mindig ki fogják használni. Hazai szinten nekem az a véleményem, hogy az RMDSZ-nek mindent el kell követnie, hogy a kormányba bekerüljön. Tetszik, nem tetszik, szükségünk van támogatásra a kormány részéről. Két konkrét példát mondanék erre: az egyik az elkerülőút befejezése — ez egy kormányberuházás, amit a kormánynál lobbiztunk ki. A másik a lakásépítési program, ami szintén kormánypénzből történik, s én szeretném, ha lenne folytatása. Egy másik fontos dolog az egészségügy. Amióta távol van az RMDSZ-től ez a tárca, azóta semmi pénzt nem kapunk beruházásra. Ne felejtsük el, hogy a poliklinikánk is akkor újult meg, amikor Cseke Attila és csapata foglalkozott az egészségüggyel. Szükségünk lenne egy 200 000 eurós röntgengépre: a leveleinkre nem is válaszolnak. A többi gépünk is elavult, legalább másfél millió euró kellene, de ha nem leszünk tűzközelben, akkor semmi esélyünk erre. Nem mondom, hogy egészségügyi tárcát kapunk, lehet, hogy nem is leszünk a kormányban, de mindent el kell követnünk, hogy bekeveredjünk oda. Persze ne áltassuk magunkat, ez a PSD sem fog minket jobban szeretni, mint a régi PSD. De ugyan melyik párt szeret jobban minket? A liberálisok? Ugyan, legyünk reálisak! Nekünk vért kell izzadnunk, hogy valamit elérhessünk Bukarestben. Biztos vagyok benne, hogy sokakban rossz érzést kelt, amiért azt mondom, hogy le kell ülni a PSD-vel és meg kell próbálni egyezkedni velük, s ha lehetőség van rá, akkor kormányra kell velük lépnünk. Csúnyán hangzik, de én azt mondom, akár az ördöggel is lepaktálok, amíg át nem megyek a hídon. Én nem azt mondom, hogy a PSD az ördög, de tetszik, nem tetszik, ez a párt vezeti Romániát. Ötven százalékkal nyerték meg a választást. Nincs itt mit szépíteni: ha mi nem tudunk a román politikai elittel kiegyezni és együtt dolgozni, akkor a magyarságnak sem fogunk elérni semmit. Nagyon szép dolog az autonómia elképzelése, de addig semmi nem lesz belőle, míg a román politikusokat nem győzzük meg arról, hogy nem olyan nagy baj, ha azt mondják, hogy a helyi önkormányzatoknak adminisztratív, kulturális és közigazgatási önrendelkezési joguk van. Ez nem egy etnikai ügy. Etnikai kérdésnek számít viszont a régiók felosztásának ügye. Ne vágjuk már szét Székelyföldet, ne csatoljunk bizonyos, nem szórványban élő magyarsághoz tömbrománságot! — nyomatékosított Nagykároly polgármestere.

— Ön felemelte a szavát akkor is, amikor a migránsok esetleges nagykárolyi betelepítése is szóba került. Változott az álláspontja ezzel kapcsolatban az elmúlt egy évben?

— Változatlanul úgy gondolom, hogy nincs szükségünk migránsokra. Azonban hogy erről a helyzetről érdemben tudjunk beszélni, egészében kell szemlélnünk a problémát. A világpolitikában, úgy érzem, elmozdulás történik. A szociáldemokrata vonal kicsit alulmarad a keresztény-konzervatív értékekkel szemben. Európában ebben közrejátszik a migránsáradat, s a nyugat-európai országokra hatalmas nyomás helyezedik. Az őshonos nemzetek nem értenek egyet azzal az áradattal, amit egyes országok vezetői a nyakukba zúdítanak azzal a címszóval, hogy munkaerőhiány van. A franciák és a németek is kezdenek rájönni, hogy nem fogják tudni integrálni ezeket a tömegeket. Az amerikai sajtó is hiába próbálta elmagyarázni, hogy mekkora veszélyt jelent Trump elnökké választása, az átlagemberek mégis megszavazták. Mindent összevetve nagyon hiányolom a lakosság megkérdezését, hogy akarunk-e idegeneket. Én garantálom, hogy kilencven százalékban a válasz az lenne, hogy nem. Mi sem akarunk idegeneket, én ezt ki merem jelenteni. A több száz éve velünk élő roma közösség tagjait sem tudjuk integrálni, pedig ők keresztények. Én szeretném, ha minket is megkérdeznének erről a kérdésről” — magyarázta Kovács.

„A 2017-es évtől azt várom, hogy az ominózus nagy aszfaltozási projekt kivitelezésre kerüljön, a megmaradó pénzből pedig újabb utcákat szeretnénk leaszfaltozni. Nagyon remélem, hogy az uniós pályázatok is beindulnak, és akkor további fejlesztések történnek Nagykárolyban. Remélem, hogy ez az év nagyon jó lesz infrastrukturális szempontból, mivel leaszfaltozzuk a város több mint 80 utcáját és több mint 50 000 lapméter járdáját. Nem hiszem, hogy most arról kellene beszélnem, hogy politikailag várok-e valami különleges dolgot. Biztos, hogy a PSD fog kormányozni, remélem, hogy jobban, mint ahogy eddig tették azt. Ugyanakkor elmondanék egy olyan dolgot is, amivel lehet, hogy pár embernek kellemetlenséget okozok. Szerintem ugyanis jó jel lett volna, ha megyei szinten komolyabban vették volna a PSD-vel való együttműködést. A PSD kaphatott volna egy megyei alelnöki széket vagy akár egy alpolgármesteri széket Szatmárnémetiben. Bár ez nem történt meg még, de remélem, hogy idővel a szatmáriak is belátják, hogy a hosszú távú célok eléréséhez ez lehet a megoldás” — fogalmazta meg Kovács Jenő.

Tőtős Tímea