A napokban mutatták be az egyik leginkább látogatott kisvárosunk népszerűsítésére hivatott reklámfilmet. Meg kell hagyni, igen profi munka van mögötte, nagyon látványos. Ha nem itt élnék, és valahol rábukkannék erre a filmre, komolyan kíváncsivá tenne, szívesen ideutaznék. Azt hittem, már mindent láttam az elmúlt csaknem fél évszázad alatt, de korántsem, hiszen a város számos új, számomra ismeretlen aspektusával sikerült meglepnie ennek a kellemes kis videókalauznak. Egy gondolat viszont továbbra is bánt engemet, és nem tudok szabadulni tőle, bármennyire szeretnék. Esténként visszatér, és igen el tudja rontani a meghitt városnézéseimet. Ha a magyar alföldnek van pusztapúdere, nekünk miért ne lenne bűzdezodorunk?

Ezt tudjuk ingyen és bérmentve, emlékezetes szuvenírként a hozzánk látogató vendégeknek nyújtani. Szépen felújított, hangulatosan kivilágított főutca és kastélykert, hosszú nyár éjszakai séták és frissen kieresztett, áporodott bűz teszi emlékezetessé az ide látogatók meghitt perceit. Nekik szerencséjük van, hiszen hazamennek, és csak az emlékét viszik magukkal a városi szagoknak, nekünk viszont még nagyobb ajándék jut, mi naponta élvezhetjük a minőségi szolgáltatást, hiszen ebben a jó melegben még hatványozottabban működik a szagelosztó.

Senkit sem szeretnék megbántani, csak a megfigyeléseimet vetem papírra, hátha valaki elgondolkodik a helyzet súlyosságán. A demokrácia eredeti értelemben azt jelenti, hogy mindenki szabadon cselekedheti azt, amihez kedve van, amennyiben ez nem akadályozza a másikat abban, hogy ugyanezt tegye. Én úgy érzem, sok mindenben akadályozza a városlakókat és az itt tartózkodókat ez az évek óta tapasztalható diszkomfortállapot, hiszen a mostani extrém melegben az esti friss levegő jobban kell, mint egy falat kenyér. A bűz forrásáért felelős személyek vajon nem vesznek levegőt, vagy máshol teszik azt? Esetleg nem tudnak róla, akkor viszont ideje lenne küldeni nekik ajándékba egy palackkal a helyi levegőből.

Végh Balázs