A Nagykárolyi Református Egyházmegye lelkészi közössége is csatlakozott idén a Szeretethíd akcióhoz. Pénzadományt, gyümölcsöt és zoknikat ajándékoztak május 18-án a Könnycsepp Egyesület árváinak. A látogatásról Sebestyén Elek Előd lelkipásztor, a Nagykárolyi Református Egyházmegye sajtóreferense küldött beszámolót, az alábbiakban ezt közöljük.

A Szeretethíd tagjai lelkesen és kíváncsian várták ezt a napot. Még nem sokan jártak közülünk azelőtt árvaházban. Becsengetünk az ajtón, majd belépünk az udvarra, ahol már széles mosollyal várnak ránk az egyesület alkalmazottai és a gyermekek. Belépünk az épületbe. Egy kicsit mindenki megilletődik, de hamarosan oldódni látszik a kezdeti idegenkedés. Tolnay István esperes bemutatja a Szeretethíd csapatot, és röviden mesél a Magyar Református Szeretetszolgálat önkéntesprogramjáról, aztán a csoport tagjai átadják az adományokat. Az árva gyermekekkel közösen énekelünk egy vidám keresztyén dalt, majd bemutatják nekünk az árvaházat. Végül egy kicsit beszélgetünk is egymással. Nagyon érdekes és szomorú dolgokat is megtudunk. A szívünk is összeszorult, amikor arról hallottunk, hogy vannak olyan gyermekek, akik mikor odakerültek, csak a kenyeret és a krumplihéjat ismerték. Még a szemetes vederből is kiszedték a burgonya héját, a kenyeret meg a zsebükbe spájzolták el. Sok különleges sorsról tudnának még mesélni az ott dolgozok. Amint azt Orosz Katalin intézményvezetőtől megtudjuk, már 2006-tól igyekeznek ezeknek a nehéz sorsú árváknak segíteni, akkor szűnt meg ugyanis a nagykárolyi nagy árvaház. Ezt követően a nagykárolyi árva gyermekek a megye különböző árvaházaiba lettek szétszórva, ahol lassan a magyar nyelvet is elfelejtették. Általában 18–20 gyermek tartózkodik náluk, akikkel 13 alkalmazott foglalkozik. Eddig 14-en kerültek el tőlük, akik mind megállják a helyüket. Vannak, akik itthon és vannak, akik külföldön vállaltak munkát. Mivel nekik nincs szülői hátterük, így próbálnak pénzt gyűjteni ahhoz, hogy saját otthont teremthessenek. „Mi arra törekszünk, hogy az itt nevelkedő gyermekek megőrizzék a magyar nyelvet, és keresztyén nevelést kapjanak. Júniusban több gyermeket is a református templomban fogunk megkeresztelni. Amikor az egyesület elkezdte tevékenységét, ígéretet kaptunk arra, hogy a Szatmár Megyei Tanács fizetni fogja az alkalmazottainkat, azonban ebben az évben még nem kaptunk támogatást tőle, s ez megnehezíti az alkalmazottak kifizetését. Az épületet is béreljük, egyelőre nincs arra keretünk, hogy megvásárolhassuk. Sokat segítenek azok az adományok, melyekkel mások támogatnak, kapunk alapélelmiszereket és ruhaadományokat. Amiket nem tudunk felhasználni ez utóbbiakból, azokat megpróbáljuk értékesíteni. Minden évben az egyik nyári hónap során a volt nagykárolyi diákklubban árusítjuk ezeket, s a pénzből táborozni visszük a gyermekeket; ami pedig megmarad, azt az Együtt-Egymásért Alapítványon keresztül a rászorulóknak juttatjuk el” — meséli az intézményvezető. Amikor arról kérdezzük, hogy milyen adományokat fogadnak szívesen, megtudjuk, hogy mindent örömmel várnak. Mindezeket az egyesület székhelyére lehet eljuttatni, Nagykárolyba, a Calea Armatei Române út 10. szám alá, vagy pénz esetében akár banki átutalással.

Ígéretet teszünk, hogy még jönni fogunk hozzájuk, majd egy közös csoportkép készítése után hazaindulunk. Az ablakból vidám, csillogó szempárok néznek utánunk. Lehet, hogy nem is annyira az ajándékunkkal, mint inkább a látogatásunkkal tettük szebbé a napjukat. És nemcsak mi, hanem ők is a mienket, hiszen örömmel indulunk haza az otthonainkba. Szívünkben egyetlen csodálatos érzést viszünk magunkkal: jónak lenni jó.