Elkezdődött a választási kampány, lassan-lassan mindenre rátelepedik a politika, mint tavasszal a lárváikból kimászó rovarok, úgy lepik el a politikusok a rendezvényeket, az istentiszteleteket és minden olyan eseményt, ahol többen vannak. Ilyenkor minden politikus kultúrember, tudós, szociális munkás, nyakkendőben és öltönyben ültet fát, süt-főz, kiállításokat nyit meg, gyalog jár a piacra vásárolni, elmegy sportrendezvényekre, templomokba. Mintha valóban egyetértenének Máté evangélistával, aki így írt: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Ott vannak közöttünk a politikusok kisebb és nagyobb közösségekben, de érdekes módon mindig csak kampány idején, és mindig csak ígérnek, ritkán esik szó az elért eredményekről, ha mégis igen, akkor mindig azt hangoztatják, hogy öt százalékkal nem lehet elérni kiemelkedő eredményeket. Huszonöt év politikai szerepvállalás után nem tudtuk elérni, hogy az állam visszaszolgáltassa az elkobzott földeket és ingatlanokat, nincs kisebbségi törvény, nem beszélünk hivatalosan az autonómiáról, az anyanyelven történő oktatás minőségéről pedig jobb nem beszélni. De sorolhatnánk még, hogy mennyi ígéret hangzott el az eltelt huszonöt év alatt, és ha jól odafigyelünk, ugyanazok hangzanak el ma is. Nem kapunk választ arra a kérdésre, hogy az RMDSZ felső vezetése miért mellőzi Szatmár megyét, tizennégy államtitkári tisztségből miért nem jutott Szatmár megyének egy sem? Ugyanakkor azon is elgondolkodhatunk: milyen eredményeket értek el azok a személyek, akik eddig kisebb-nagyobb pozíciókhoz jutottak. Mit tettek azok a Szatmár megyei magyarságért? Mert vagy beilleszkedtek és úsztak az árral a hallgatásért kapott koncokért, vagy ha felemelték szavukat, eltávolították, háttérbe szorították őket, mert „nem léptek egyszerre”, veszélyeztették a szervezet jövőjét. Május 25-ig nem lesz olyan rendezvény, ahol ne kényszerülnénk arra, hogy végighallgassuk a politikusok ígéreteit. Teljesen egyetértünk azzal, hogy ott kell lenni minden szinten, „hogy ne a távollétünkben döntsenek sorsunkról”, de akiket oda juttatunk, ne azt magyarázzák folyton, hogy mit miért nem lehet, hanem teljesítsék ígéreteiket, és csak annyit ígérjenek, amennyit tudnak teljesíteni.

Elek György