Ne hagyjuk, hogy az általunk befizetett adó jelentős része elvesszen az állami költségvetés útvesztőiben — idéntől az ajándékozásra, közgazdasági kifejezéssel élve: a jogi személyek szponzorációs tevékenységére a lehetőségek még előnyösebbek, mint az előző években!

Mi jellemezhetné legjobban a karácsonyi és év végi készülődést, mint az ajándékok elkészítése vagy vásárlása? Zsenge életkortól arra igyekszünk oktatni gyermekeinket, hogy ajándékot kapni jó, de adni talán még jobb. Mai anyagias világunkban mégis mi — a kialakult értékrenddel rendelkező felnőttek — vagyunk azok, akik legtöbbször megfosztjuk magunkat az önzetlen ajándékozás örömétől, annak ellenére, hogy tisztán látjuk a nélkülözést, igénytelenséget és a minket körülvevő világ számos hiányosságát. Tesszük ezt rendszerint tudatlanságból, kényelemből, érdektelenségből — igazából empátiánk csak a minket szűk körben körülvevő emberekre terjed ki.

A 2016-os évtől kezdődően az ajándékozásra, — közgazdasági kifejezéssel élve — a jogi személyek szponzorációs tevékenységére a lehetőségek még előnyösebbek, mint az előző években. Az év vége közeledtével minden cég könyvvitelében körvonalazódnak az eredmények, amely egy észszerű gazdasági tevékenység eredményeképp nyereségként jelentkezik. Minden profitadót fizető cég az évi forgalma 5 ezrelékét, de nem többet, mint a befizetendő éves adójának a 20%-át szponzorációs tevékenységre fordíthatja (de vannak olyan adózási-vállalkozási formák, ahol még ezek a korlátozások sem léteznek). Tehetjük ezt kulturális, művészeti, tudományos, vallási körben tevékenykedő alapítványok és nonprofit szervezetek vagy a számomra oly fontosnak tartott oktatási tevékenység támogatásával, hogy csak néhányat említsek a támogatható tevékenységek közül.

A törvény értelmében lehetőség van nemcsak pénzbeli támogatásra, hanem az adott alapítvány tevékenységi körének anyagi javakkal történő segítésére is. Ebben az esetben mi magunk vásárolhatjuk meg azokat az eszközöket — legyen ez sportszer vagy a néptánchoz elengedhetetlen csizma, amit a megírt szerződés keretében egy egyszerű árukísérő papírral az alapítvány rendelkezésére bocsátunk. A törvénykezés átlátható, a szponzorációs tevékenység lepapírozása egyszerű.

A lehetőség adott, és ezáltal támogatásban részesíthetünk egy, a közvetlen környezetünkben — esetleg közvetett módon a mi életünket vagy gyermekeink oktatását is segítő —, nekünk is tetsző kulturális tevékenységet.

Minden cégvezetőt, illetve a gazdasági döntésekben illetékes szereplőt arra buzdítanék, hogy maximálisan használja ki a törvény által nyújtott lehetőségeket, mert ezáltal saját fogyatkozó közösségünk közvetlen környezetét teheti gazdagabbá, okosabbá, műveltebbé. Ne hagyjuk, hogy az általunk befizetett adó jelentős része elvesszen az állami költségvetés útvesztőiben, számunkra kevéssé tetsző célokra fordítva.

Ebben a megközelítésben a 16%-os profitadó is csak 12,8%-nak tetszik, és ez mindenkinek tetszik.

Gombár Sándor