Szatmárnémeti

Ady szelleme reményt adott

2012.11.23 - 18:13

Az Ady Endre Társaság és a Kölcsey Ferenc Főgimnázium emlékünnepséget tartott a költő születésének 135. évfordulója alkalmából. Az eseményre nagyszámú közönség gyűlt össze.

Magdás Walter, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium tanulójának szavalatával — Ady Endre Északi ember vagyok című versét mondta el — kezdődött november 22-én este az Ady Endre Társaság és a Kölcsey Ferenc Főgimnázium által szervezett emlékünnepség, a költő születésének 135. évfordulója alkalmából. Az örök gyermekség című irodalmi összeállítás első részében Nagy Csongor és Rappert Gábor színészek kávéházi stílusban adták elő Tóth-Páll Miklós vers- és prózaválogatását Kabos Ede, Földesi Gyula, Révész Béla, Makkai Sándor és Németh László, valamint Ady verseiből, prózai írásaiból. A felolvasott írásokból a magyar sorsot híven tükröző, vívódó Adyra ismerhettünk, megtalálhattuk azt a fonalat, ami a kételkedő Adytól az istenfélő Adyhoz vezetett, aki végül egyszerre tudott hinni és kételkedni. Az ifjú Ady kezdetben beérte azzal, hogy néha hazalátogatott, vagy verset, levelet írt szüleihez, később azonban gyakran foglalkoztatta a családalapítás gondolata. Lédával és Csinszkával kialakult kapcsolata idején hitt az igaz szerelemben, de mindig érezte azt is, hogy ezek a szerelmek mulandóak. A nagy szerelmei idején írt Mária-verseiben a mindenkori nő sorskérdéseit formálta meg. A halál előtt álló Ady ismét az anyához fordul, amikor abban reménykedik, hogy a halál egy új születés eszköze, ehhez pedig anya kell. Az élete vége felé írt verseiben a fájdalom és a szomorúság hangja kerekedik felül, amikor rádöbben, hogy ki van zárva a család és az apaság öröméből. Ady, az örök gyermek lekésett arról, hogy apa lehessen, de költőként azzal vigasztalta magát, hogy verset írt nem létező fiához.

Fiatalok műsora

A Kölcsey Ferenc Főgimnázium tanulói — Hart Edina, Huszti Brigitta és Komsa Tamás — maguk állították össze „…fut velünk egy rossz szekér” című műsorukat. Ebben az előadásban jelentős hangsúlyt kapott a koreográfia, a rendelkezésükre álló egész teret betöltő mozgással hatásosabbá váltak az előadott versek, szenvedéllyel és mély átéléssel beszéltek, Ady-versidézetek felhasználásával, a költő magyarságáról, a megélt csalódásokról, fájdalmakról, de érezhető volt az Ady-versekben mindig jelen lévő remény és életvágy is. Az előadás sikerét bizonyította a hosszas taps is. Az Ady Endre Társaság nevében a fiatal előadóknak Méhes Kati művésznő Hiripi Zsuzsa-kerámiát adott át (a keramikus szintén jelen volt a jutalmazásnál). Az Ady-estet Rappert Gábor zárta egy Cseh Tamás–Bereményi Géza dallal.

Elek György