Vidék

Ady hagyatékának őrzői

2018.11.22 - 10:05

Száznegyvenegy éve, 1877. november 22-én Érmindszenten született Ady Endre. Szülőfalujában az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) huszonkilenc éve tart megemlékezéseket.

 

Az idei, Száz év Ady nélkül címmel tartott megemlékezés múlt hét végén zajlott Szatmárnémetiben, Nagykárolyban és Érmindszenten. Az érmindszenti zarándoklaton köszöntőt mondott Pataki Csaba, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke, s ott elhangzott gondolatai nemcsak az elmúlás, de az érkezés évfordulóján is időszerűek.

„Ady Endre keménysége és bátorsága hiányzik a huszonegyedik századi magyarságunkból; a hazugságot, a maradiságot és az álhazafiságot gyűlölő szellemisége — s ez a tisztaság vértezte őt fel azzal az erővel, amely áthatol egy évszázadon, és ma is fényesen rámutat azokra a hibákra, amelyek a magyarok vesztét okozhatják. Ady Endre nem másokban kereste a hibát, hanem lézeres pontossággal határozta meg saját népe testén a gócpontot, és ugyanolyan éles nyelvvel igyekezett kivágni azt onnan, hogy fejlődhessünk és haladhassunk azon eszmeiség mentén, amelyet ő egyedüli útként el tudott képzelni, mellőzve a nacionalizmust és az inkompetens vezetőket. Ady Endre szellemisége tiszta pont a ködös időkben, de csak akkor, ha van bátorságunk arra, hogy szembenézzünk saját magunkkal, és rájöjjünk, hogy száz év alatt mesze nem haladtunk előre annyit, amennyit lehetett és illett volna, mert nem csak a tisztánlátásunk akadályozott, de sokszor az őszinte akaratnak is híján vagyunk. Ady Endre nem próféta volt, mindössze éles elméjét használta arra, hogy pontos következtetéseket vonjon le. Szarkasztikus és eleven stílusa ellenére pontos a jellemzése, olyannyira, hogy kétségbeejtően hasonló ellentmondásokkal találkozunk a huszonegyedik századi hazánkban. Ady Endre megtanít elfogadni azt, hogy Jeremiás prófétához hasonlóan csak annak van igazán joga kritizálni a saját népét, aki benne él, látja a hibáit. Nekünk, politikusoknak ez sokszor nagyon nehéznek tűnik, de csak így érhető el az a fajta haladás, ami mindenkinek kedvező. Legvégül pedig engedjék meg, hogy Ady figyelmeztetését ismételjem el, amely ugyanúgy szól önöknek, mint nekem is: nem szabad szembefordulni a haladással egy képzeletbeli saját út miatt, mert ez múltba révedést és bezárkózást okoz, aminek eredménye a leszakadás. Ady Endre csaknem száz éve hagyott itt bennünket intelmeivel, remélem, hogy nem kell újabb száz év múlva is azzal szembesülni, hogy mit sem változott a világunk.”