Szombat este kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott a Százegy éjnek virrasztója című rendezvénysorozat, amit Ady Endre halálának százegyedik évfordulója alkalmából szerveztek.

A kerekasztal-beszélgetés meghívott vendége Szőcs Géza költő, drámaíró volt, akivel Kereskényi Sándor irodalomtörténész és Bessenyei Gedő István dramaturg beszélgetett.

Kereskényi Sándor bevezetőjében az emberi szerepekről beszélt. Elmondta, hogy az irodalomban Homérosztól kezdve napjainkig a kifejezés természetes eleme az, hogy a szerepek előtérbe kerülnek. Különösen így van ez Ady Endre esetében. Fontos vizsgálni az énnek és a szerepeknek a viszonyát. Minden emberi kapcsolat szerepekből áll, nem mindig a személyiségnek, a hagyománynak, a kultúrának a szintjén.

Bessenyei Gedő István a szerepről és a szerepjátszásról beszélt. A szerepjátszás kapcsán fontos megjegyezni, hogy ez az egyetlen tényezője annak, hogy valakit embernek lehessen nevezni. Szerepjátszásra nem csak az ember képes, ezt a csimpánzoknál is megfigyelték, amikor a hím a nőstények számára eljátszik egy vadászatot. Ez az a forrásvidék, ahol megjelenik az utánzás általi tanulás, ami a legtöbb állatfajra jellemző. Messze az utánzás képességein túl ez egyszerűen játék, vizsga, ahol elszámol a képességeivel az, aki szerepet játszik. Itt találjuk a gyökereit a társadalmi szerepeknek is. A szerepjáték fogalma mindig egy közösségi élmény feltétele, nem lehet elképzelni a szerepet szemlélő nélkül. A kortárs színházban a szerepet nem egyedül csinálja, aki játssza, hanem a nézővel közösen. Régebben az volt a színház, hogy amit a színész előadott, azt a néző befogadta. Ma már egy folyamatos adok-kapok a színház. Éppen a kortárs színház az, amelyikben eltűnik a perszonázs, nagyon gyakran úgy látunk testeket a színpadon, úgy látunk aktorokat, hogy nem világos számunkra, hogy azok játszanak valakivel. A színésznek létezik egy játéklénye. Ez nem más, mint a telített üresség, amelyben ott van a maga tehetsége, a szerepeknek a lehetősége és minden korábbi szerepének a tanulsága is. A nagy kérdés az, hogy hogyan hat vissza a szerep az egyéniségre, és hogyan formálja azt.

Szőcs Géza az egész elméletet, ami Ady életében a szerepekre épül, hamisnak érzi. Sok függ attól, hogy a költő milyen szerepben lép fel. Van egy alapvető kettősség a szerep szóval kapcsolatosan, hogy mit nevezünk szerepnek. A tényleges szereplést, vagy azt, amit annak tulajdonítunk? Ady élete tele volt szerepekkel. Vitatkozhatunk azon, hogy valaki tényleges szerepet játszik vagy nem. A színész egy mások által megírt szövegbe helyezi bele magát. Ady nem olyan volt, aki konformista módon egy bizonyos szerepet játszott. De a személyiségének az ereje abból fakadt, hogy minden elvárásra, ami egy konformista, meghatározó, orientáló szempont lett volna, nemet mondott. Ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy élete nagyon sok pillanatában konformistaként viselkedett a magánéletben és a politikai életben is. Képes volt egy korszak végén úgy megjelenni, hogy világossá tette, hogy annak a korszaknak vége, valami új következik.