Több mint 142-en emlékeztek a 142 éve született Ady Endrére Nagykárolyban pénteken déltájt. A Nagykárolyi Elméleti Líceum diákjai vonultak ki a városközpontban lévő Ady Endre-szoborhoz, ahol verssel, megzenésített poémákkal emlékeztek meg a költőről.

Száznegyvenkét éve született Ady Endre. A Nagykárolyi Elméleti Líceum diákjai, akár a korábbi években, idén is nagy számban — száznegyvenkettőnél többen — vonultak ki a városközpontban lévő Ady Endre-szoborhoz. A pár éve leleplezett köztéri műalkotás — Bíró Lajos mátészalkai szobrászművész alkotása — előtt verssel, megzenésített poémákkal emlékeztek meg a költőről, aki egy évszázada maga is diákoskodott Nagykárolyban.

A szobor előtt Putovits Tünde magyar szakos tanár beszélt arról, hogy Ady Endre költészete a ma fiataljaihoz is szól. Bakó Blanka A Gare de l’Esten, Lőrincz Szilveszter zenetanár tanítványai az Öröm-város volt a hazám című költemény megzenésített változatát adták elő, majd Bartha Máté a Szeretném, ha szeretnének című verset szólaltatta meg. A párperces főhajtás zárómomentumaként Zsidó Sándor iskolaigazgató koszorút helyezett el a szobor talapzatához.

Picit odébb, az amfiteátrum lépcsőin sorjáztak pillanatokkal később az elméletisek. Bartha Máté diáktársuk vezetésével A föl-földobott kő című Ady Endre-verset mondták el közösen.

Hogy élményt jelentsen Ady

A rendezvény szervezői a Nagykárolyi Elméleti Líceum középiskolában oktató magyartanárok, azaz Szabó Csilla és Putovits Tünde. Fontosnak tartják megemlékezni a városhoz kötődő irodalmi, történelmi személyiségekről, eseményekről. Ennek jegyében az elméletisek rendszeresen megemlékeznek Kaffka Margitról még külön is, de Petőfi Sándorról is stb. Többnyire az iskolán belül tartják meg a főhajtásokat, ám már többször előfordult, hogy a városban lévő szobrokhoz is elmentek. Amíg tavalyelőtt fel nem avatták Ady Marchiş Otiliával közös szabadtéri szobrát, az emléktáblájához vándoroltak el. A szervezők korábban elmondták: alapvetőnek tartják, hogy évről évre kissé más legyen a diákság főhajtása, és ne „csak” szavalatokat hallhassanak a részvevők, vagy „csak” egy csoportjuk szólaltasson meg például megzenésített költeményeket… Így adódott a közös versmondás ötlete. Szerintük ugyanis ez különös varázst ad, élménnyel térnek vissza a diákok az oktatási intézménybe.

A szerelmes Ady érdekli a fiatalokat

Az iskolaépületben is megemlékeztek Adyról születésnapja alkalmából. Az irodalomórákon elhangzó gondolatokon kívül a központi folyosón kisebb fotókiállítást alakítottak ki: a költő életéből vett mozzanatok láthatók a képeken. Könyvespolcot is kihelyeztek a fotók mellé, értelemszerűen verseskötetekkel, de vannak Adyról, a munkásságáról szóló tanulmányok is. Hasonlóan a magyar nyelv napján bevezetetthez igyekeztek interaktívvá tenni ezt a fajta megemlékező tárlatot: kihelyeztek egy plakátot, amelyre a diákok a számukra legszebb, őket legjobban megérintő Ady-verssort írhatják fel. Eddig úgy tűnik, hogy a szerelmi vallomásai szólítják meg a legjobban a ma nagykárolyi diákjait, de a jövő hét végéig akár még változhat mindez…

Megyeri Tamás Róbert