Az adventi koszorú elkészítésében részt vehet a család apraja-nagyja, így készülve közösen az ünnepre — s bár az idei adventnek is megvan a „divatszíne”, a koszorú formájának, színeinek, díszítésének valójában csak a fantáziánk szabhat határt.

Vasárnap az első adventi gyertya meggyújtásával belépünk a karácsonyi ünnepkörbe, az ünnep előszobájába, hiszen advent a várakozás, az elcsendesedés, a megtisztulás, a ráhangolódás időszaka, amikor egyfajta belső utazásra indulva lelkiekben is felkészülünk a karácsonyra (már amennyire modern, rohanó világunk engedi). Ennek az utazásnak, a várakozás négy állomásának is tekinthetjük az adventi koszorú gyertyáinak lángját, hiszen a világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amely a világ világosságának eljöttét hirdeti. Bár a hagyományos adventi koszorút három lila és egy rózsaszín gyertya díszíti (a lila a bűnbánatot, a fegyelmet, a rózsaszín az örömöt jelképezve), nagyon keresett az örök klasszikus piros-zöld színkombináció, akárcsak a natúr és nyers színű, barnás árnyalatokból álló vagy éppen matt/csillogó hófehér gyertyákból és kiegészítőkből alkotott adventi koszorú — az idei ünnepvárás és karácsony divatszíne a gyöngyházfényű, halvány rózsaszínes árnyalatú fehér és mélyfehér, irányvonala pedig a már szinte jellegtelenig letisztult, minimalista vonalvezetés.

Természetesen vannak, akik szigorúan számon tartják az ünnepkör épp aktuális trendjét, és pardon nélkül csak olyan árnyalatú kiegészítőkkel díszítik a lakást és a karácsonyfát is, a legtöbben azonban szívüknek, vallási vagy családi hagyományaiknak engedve vásárolnak vagy készítenek adventi koszorút, s itt már tényleg csak a fantázia szab határt a színek és alapanyagok variációinak. Töretlen népszerűségnek örvend a klasszikus piros-zöld kombináció, amely kockás masnikkal díszítve angolszász hangulatot, különféle szárított gyümölcsdarabokkal, ágacskákkal, tobozokkal díszítve természetes hangulatot áraszt, akárcsak a szintén örök kedvenc „natúr” stílus a maga nyers, bézs, barna és drapp szíveivel (amit azért meg lehet „bolondítani” szárított gyümölcsszelet vagy szalmavirág formájában egy kis meleg sárga, narancssárga színfolttal). A lehetőségek végtelen tárházát rejti a szintén klasszikusnak számító fehér adventi koszorú, amely matt egyszínűségében is mutatós, viszont a legapróbb színes kiegészítő (féldió vagy diófej, pici piros masni, pasztell színű, apró, fényes gömb vagy gyöngy) is a legkülönfélébb hangulatot teremti. És persze sok esetben már maga a koszorú sem hagyományosan kör alakú (ami nem mellesleg egyrészt az évkört jelképezi, melyen átragyog Isten világossága, másrészt az egész történelem kerekét, amelyben Isten kinyilvánítja magát az embernek, és a kör az időbeliség mellett az örökkévalóságot is jelképezi) — lehet négyszögletes, négyszárú csillag, netán téglalap alakú, s az alapot már rég nem csak fenyő/moha alkotja-borítja, hanem fakéregdarabokon át különféle textíliákig sok minden. Ráadásul „koszorúalap” lehet egy különleges karton- vagy szép mintázatú doboz is, amelybe beleállítják a gyertyákat, és körberakják azokat a különböző díszítő kiegészítőkkel — és egyre népszerűbb (főleg a nagyon modern, de a hagyományokhoz hajszálnyit mégiscsak ragaszkodók körében), hogy a négy gyertyát négy különálló, a legkülönbözőbb díszítőkkel megtöltött pohárba, csészébe, befőttesüvegbe, apró virágcserépbe állítják, s ezeket a nem összetartozó elemeket kör, négyzet alakba vagy szorosan sorba rendezik.

Ám alapjában véve mindezek a várakozás, az advent — szép, hangulatos és szinte már nélkülözhetetlen — kellékei, viszont az advent lehetőséget ad a megtisztulásra, a lelki felkészülésre, Krisztus születésének megélésére.

Szabó Kinga Mária