December 11-én, 19 órától a szatmárnémeti római katolikus székesegyházban lesz a Református Gimnázium Gyerek- és a Szatmári Református Egyházmegye Lelkipásztori Kórusának adventi koncertje.

— Mikor alakult és milyen fejlődésen ment át az iskola és az egyházmegye vegyes kórusa — kérdeztük Higyed Gyöngyi zenetanárt, a vegyes kórus karnagyát?

— A Szatmárnémeti Református Gimnázium Gyermekkórusa 1997-ben alakult, az első fellépés ez év adventjében volt Kolozsváron. Akkor harmincöt gyerek vett részt a kórusban és több alkalommal énekelt velük tizenkét lelkipásztor. Később társultak tanárok, tanítók, énekelni szerető emberek. A felnőttek egy része megmaradt állandó tagként, többen lemorzsolódtak, újak jöttek helyükre, voltak, akik elmentek, majd visszajöttek, bármikor visszafogadjuk azokat, akik rövidebb-hosszabb kihagyás után visszajönnek.

A gyermekek esetében más a helyzet, a generációk cserélődnek, évről évre új kórustagok jelentkeznek. Én mindig azt vallom, hogy dalban él a nemzet, számomra nagyon fontos az éneklés. Bánatunkat és örömünket is ki tudjuk fejezni a zenével, egyházi és népi énekeinkben, dalainkban. Az éneklés során megkönnyebbülhetünk, lelki vigaszra találhatunk, kifejezhetjük az örömeinket. Nagyon sok embernek a beteg szívét tudjuk simogatni a dallal, ezt történik az adventi koncerteken is, egyfajta ráhangolásként a szatmári közönség számára minden advent harmadik vasárnapján a római katolikus székesegyházban.

— Nagyon sok klasszikus művet is megismerhetünk ezeken a koncerteken.

— Igen. Igyekszem a gyermekeknek megtanítani, hogy az alapok nem a felszínen épülnek, hanem a mélyből gyökereznek és jönnek úgy a népdalainkban, mint az egyházi vagy akár a klasszikus zeneszerzők művein keresztül. A gyerekeknek igyekszem megtanítani, hogy az éneklésnek milyen múltja volt, az hogyan tartotta meg azt a népet, azt a nemzetet, az egész világot.

— A tanulás mellett egy külön, mondhatjuk azt, hogy önkéntes feladat a kórusban való részvétel, mégis úgy tűnik nem szűnik a lelkesedés. Nem fárasztja ez a tevékenység a gyerekeket?

— Én azt veszem észre, hogy minden fáradtságuk, olykor mélypontjuk ellenére az énekórákon felszabadultabbá válnak. Hiszek abban, hogy az énekek erőt adnak, erőt merítenek a gyerekek is a kórusban való részvételkor, ebből az erőből visznek haza szüleiknek is. Óriási áldozat van emögött a munka mögött. Nem az én részemről, hanem azoknak a szülőknek a részéről, akik felvállalják, hogy gyermekeiket elhozzák a próbákra, ott megvárják, majd késő este hazaviszik őket. Afelől is meg vagyok győződve, hogy semmit sem lehet elérni áldozatvállalások nélkül.

— A Szatmárnémeti Református Gimnáziumban nagyon sok gyerek óvodától érettségiig tanul, egy gyerek hány évet vehet részt a kórusban?

— A gyerekeket már kisgyermekkoruktól érdemes énekelni tanítani, mert azt is megtapasztaltam, hogy azoknak a gyermekeknek, akik kezdetben nem hallják tisztán a dallamot és nem tudják, hogyan kell azt a hangot megtartani, a kórusban való részvétellel nagyon jól fejlődik a hallásuk; és nagyon fontos, hogy egy olyan közegben legyenek, olyan hangokat és olyan harmóniát halljanak, amivel a hallásukat nagyon jól lehet fejleszteni. Megtapasztaltam azt is, hogy aki az első évben még nem énekel jól, arra a következő évben már lehet számítani.

— Az idei koncert milyen újdonságokat tartogat?

— Második éve, hogy bevonom a kórusba az ötödik osztályosokat, bár ők még nem eléggé érettek, de annyira lelkesek és annyira fontos nekik, hogy ott legyenek a színpadon, hogy kár lenne letörni azt a lelkesedést. A másik dolog, hogy a zenészeink nem zongoristák és trombitások, hanem húros hangszerekkel kísérik az énekeket. Az idén is sok zenei csemege lesz hallható. Nem véletlen a cím: Glória, azaz Dicsőség. A színpadon negyvenkét gyerek és huszonhat felnőtt lesz, plusz a zenekar.

Elek György