Az emberiség modern kori történelmének egyik legnagyobb problémája és kihívása (még most, a járvány idején is) az élelmiszer-pazarlás, hiszen évről évre egyre brutálisabb mennyiségű étel kerül a szemétdombra, miközben százezrekkel nő a szegénységben, mélyszegénységben élők, éhezők száma. A pazarlás felelőssége megoszlik a forgalmazók, áruházak és a magánháztartások, illetve az előállítási lánc minden résztvevője között, a legfőbb vétkes azonban globálisan a fogyasztói társadalom — amely csak a legfrissebb, legropogósabb, legüdébb zöldséggel, gyümölccsel, pékáruval éri be; amelynek az elvárásainak megfelelve halmoznak akkora ételadagokat tányérra a vendéglők, kifőzdék, amiket egész napos kapálástól-kaszálástól kiéhezett ember sem tud az utolsó falatig megenni. S igaz ugyan, hogy az éttermek jelen pillanatban még csak félkapacitással működnek, viszont a teraszokon felszolgált adagok mérete/mennyisége nem lett kisebb, mint ahogy a belső terek megnyitásakor sem fog összemenni — sőt, valószínűleg még inkább púpozott tányérokkal igyekeznek majd egymásra rálicitálva becsalogatni a vendégeket.

Sok helyen már régóta megszólalt az a bizonyos vészcsengő, van, ahol évek óta üzletláncok indítanak kampányt a takarékosabb és gazdaságosabb élelmiszer-felhasználásra buzdítva a vásárlókat, hiszen a szupermarketekben vagy akár a sarki kisboltban tett látogatásaink során nem csak a legszükségesebbeket vásároljuk meg: majd' minden vásárlásnál a kosárba kerül olyan élelmiszer is, amire — legalábbis pillanatnyilag — nincs szükségünk, hogy aztán a hűtő sarkában felejtve romoljon meg, járjon le. Sok helyen nem csak a tudatos vásárlásra igyekeznek ránevelni, de okosítják is a vevőt — rávilágítva például a szavatosság és fogyaszthatóság közötti különbségre, az ételek csomagolásán feltüntetett szavatossági idő ugyanis nem a termék fogyaszthatóságára vonatkozik: a szavatosság azt jelenti, hogy a gyártó a feltüntetett időpontig garantálja a tökéletes ízt és állagot, vagyis a lejárt szavatosságú élelmiszerek még akár napokig biztonságosan megehetők.

És van Románia — nálunk ugyanis már évkkel ezelőtt megszavazták az élelmiszer-pazarlásra vonatkozó törvényt, sőt, már módosították is, „csak” az alkalmazási módszertant nem sikerült még véglegesen kidolgozni, így a törvény továbbra sem lépett igazán életbe, miközben mindennap folyamatosan elképesztő mennyiségű (fogyasztható) alapanyag és készétel kerül a kukákba. Egyébként a 2018-ban módosított törvény az előállítási lánc minden résztvevőjére vonatkozik, s az előírás szerint a boltokban a lejárati idő előtti időszakban kedvezményes áron kell értékesíteni az élelmiszereket (erre bizonyos üzletláncokban már jó ideje van is példa — persze messze nem olyan sok szupermarketben, mint ahányan valójában megtehetnék); támogatásként civil szervezeteknek lehet adományozni ezeket, amelyek azután a megfelelő szabályok betartásával eljuttathatják a rászorulókhoz. A törvény ugyanakkor tiltja az alkoholtartalmú italok, a romlandó élelmiszerek, azaz gyümölcs- vagy zöldséglevek, hústermékek, nyers tej, friss halhús, a tojás vagy nyers tojásból készült élelmiszerek adományozását — ezeket „csupán” szociális étkezdéknek vagy közélelmezési egységeknek adhatják át. Ráadásul azok a gazdasági egységek, melyek élelmiszert adományoznak, adókedvezményben részesülhetnek vagy csökkentik az adózási alapjukat — viszont épp ezzel kapcsolatban volt a törvény alkalmazhatóságának egyik komoly kerékkötője. Ezt pár nappal korábban orvosolta a képviselőház: az élelmiszer-pazarlás csökkentéséről szóló 2016/217-es törvényt, illetve az Adótörvénykönyv vonatkozó paragrafusát kiegészítő és módosító jogszabály előírja, hogy értékétől függetlenül nem kell áfát fizetni arra az élelmiszerre, amelyet a forgalmazó cég a szavatossági idő lejárta előtt eladományoz.

Az adományozás szerződés alapján történik, és a kedvezményezett szervezet olyan intézmény lehet, amely rendelkezik az állategészségügyi és élelmiszer-biztonsági hatóság engedélyével. A kormánynak pedig harminc nap áll rendelkezésére, hogy kidolgozza a vonatkozó alkalmazási módszertant. „Általánosan minden esetben 30 nap van feltüntetve-megszabva az alkalmazási módszertan kidolgozására — de hogy a valóságban mikor dolgozzák majd ki, azt senki nem tudja. Pedig ebben az esetben (is) több mint szükséges lenne a gyors lépés, hogy ne halasztódjon további évvel vagy évekkel az alkalmazhatóság. Persze ha el is készül a módszertan, az még távolról sem jelenti azt, hogy az adókedvezmény reményében az összes üzletlánc meg bevásárlóközpont tömegesen adományozni fog, inkább próbálja majd (mint ahogy most is) minimális áron eladni a szavatossági idő lejártához közeledő termékeket, hasznot keresve. De vannak kivételek is, és több cég épp a szükségállapot ideje alatt kezdett el adományozni. Bennünket is ebben az időszakban keresett meg egy szatmári üzletlánc, s kérte, hogy segítsünk eljuttatni a rászorulóknak a nagyobb mennyiségű, három hónap múlva lejáró szavatosságú csokoládékészletét” — magyarázza megkeresésünkre Magyar Lóránd parlamenti képviselő. Hozzáteszi ugyanakkor azt is, hogy a vendéglők, éttermek, kifőzdék helyzete továbbra is változatlan: az aznap elkészített, de zárásig el nem fogyasztott készétel abszurd módon a zárórát követően azonnal veszélyes hulladéknak minősül, amit sem rászorulóknak, sem hajléktalanoknak nem szabad kiosztani, hanem tetemes összegért külön kell tárolni, elszállítani és megsemmisíteni.

Szabó Kinga Mária