Nincs is jobb egy jó farsangi mulatságnál, talán csak egy lakodalom! — szokták mondani a falusi emberek, ami természetesen nem csupán az eszem-iszomot jelenti, hanem a felhőtlen, jókedvű vigasságot, hajnalig tartó táncot – nótázást is.

S ugyan napjainkban nagyon sok helyen élesztik újra a farsangi szokásokat, akadnak olyan települések is, ahol nemigen kell élesztgetni, mert elevenen élnek, mint ahogy saját hagyományaik sem különleges alkalmak ünneplője, hanem mindennapi életük szerves része. 
Érthető hát, hogy a tövisháti dombok között megbújó Szilágyszérben már napok óta nagy volt a sürgés-forgás, készülődés a Kukurók Néptáncegyüttes tagjai, szüleik és Varga Dóra oktató-vezetőjük által szervezett, táncházzal egybekötött farsangi mulatságra. 

Szombaton kora este szinte gombostűt sem lehetett leejteni a kultúrotthonban s még a konyhában szorgoskodó anyukák csapata is hagyta pihenni „dunsztjukban” a málékásás töltött káposztákat, amikor a színpadon megelevenedett a széri húshagyókeddi fonóház. Pontosabban fonóházak, hiszen anno külön fonóba mentek a külszegi és belszegi lányok, mint ahogy a még meg nem konfirmált lányok is — utóbbit szepre-fonóháznak nevezték (a szepre a fa vékony ágát jelentette) —, illetve az asszonyok is külön helyen gyűltek össze fonni, varrni, és persze mulatni. 
Humoros rigmusok idézték fel a fonóbeli eseményeket, az orsólopást, a csókos kiváltást, de a lakodalmat is — ugyanis azután a (vén)lány után, aki farsang idején nem ment férjhez, cölönköt, azaz koloncot kötöttek, s ezt a szégyent elkerülendő, iparkodtak is párt keresni. 

A szériek egyébként úgy tartották, hogy aki húshagyókedd estéjén nem fejezte be a munkáját és nem rakta el a guzsalyt, annak a kendere gyövőlényes lesz — a fonóház vége pedig a szegő kezdetét is jelentette, ahol olyan mulatságot csaptak, hogy „még a szomszéd falu is megirigyelte”.

A szerepjáték (és némi szusszanó, energiapótló kőttesek, zsíros kenyerek) után Vámosi István gyermekjátékokkal foglalta le az igen szép számú aprónépsereget, akiknek energiája kiapadhatatlannak bizonyult a felnőtt táncház – és oktatás alatt is.

Az eredeti tervek szerint a nyírségi Flaska Banda kedvhozó koncerttel indított volna, ám alig vették kézbe hangszereiket, a sokadalom rögtön táncra perdült s a koncert át is váltott táncházra — amelyen a megye majd'minden néptánccsoportja képviseltette magát, kezdve a tasnádi Hepehupától a szatmári Röpikén, Szamosháton, a bogdándi Rozsmalinton, a pusztadaróci Pünkösdi Rózsákon át az avasújvárosi Bokrétáig, egri Csodaszarvasig, de érkeztek a megyehatáron túlról, Szilágysámsonból, és Bősházáról is. 

Valamirevaló farsangi táncházhoz illően a mulatság csak a hajnali órákban ért véget — természetesen nótázással, amelyből a zenekar, a felnőttek és ifjú legények mellett alaposan kivette részét az alig 12 éves kiskamaszcsapat is.

Szabó Kinga Mária 

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON! 

(Fotók: a szerző felvételei)