Deák Bill Gyula és a Bakator, kalotaszegi cifraszoba és szatmári nemesi porta, szilvaízes szarkaláb, rongyoslepény, cintóriás pálinka, különleges báb- és utcaszínház, koca csoki, népi játszótér, cégényi tallér a Szamosfeszten.

Két helyszínen zajlottak az idén negyedik alkalommal megszervezett cégénydányádi Szamosfeszt eseményei, ugyanis a Kende-Kölcsey kúria felújítása miatt a csodálatos kastélypark jó részét lezárták, így csak egy kisebb tisztást lehetett megközelíteni, ahol a koncert-színpadot állították fel. S bár nyíl vagy útbaigazító nem jelezte, a látogatók könnyen megtalálták a második helyszínt is, a kastályparktól pár száz méterre lévő Nemesi Portát, Kézműves Házat és Pajtaszínházat — pénteken este itt rendezték be szépen sátraikat a Szatmárban, Erdélyben és Kárpátalján turisztikából élők. Itt állították fel az üstöket, alakították ki a népi játszóteret a szatmárnémeti Aranykapusok, míg a színpadról az Ölveti Blues Band, a Karmapirin és Deák Bill Gyula dallamait sodorta arra a szél.

A Szamosfeszt második napján, szombaton adták át hivatalosan a turisztikai fejlesztések alapjául szolgáló Nemesi Portát, a Kézműves Házat és a Pajtaszínházat. Az ünnepség a református templomban, istentisztelettel vette kezdetét, melyen Farkas Károly református püspök a hely szelleméről szólt és azt mondta, az csak akkor érzékelhető, ha közel megyünk az értékeinkhez. Szatmár pedig értékekkel teli hely, ahová van miért elzarándokolni, ahol van mit megmutatni. Hasonló gondolatok fogalmazódtak meg az esemény díszvendégében, az Országgyűlés elnökében, Kövér Lászlóban is. „ Az itt élők felismerték, hogy a kultúra megőrzése, a magyarságtudat ápolása nem divatjamúlt teher, hanem lehetőség. A cégénydányádiak tudják, hogy a nemzet megmaradásához a határokon belül és kívül élő magyarok erejét egyesíteni kell, ezért is van nagy jelentősége, hogy ez a hely a magyarok találkozóhelye lehet. A Szamosfeszt jelmondata, az Adj Isten Szatmárban! otthonosan cseng Magyarországon és a határon túl is. A vendégszereteten túl benne van a hűség is: hűség a hazához, az önrendelkezéshez, a nemzethez. Kívánom, hogy nagyon sokan hallják meg és fogadják a szatmári adjon istent” – mondta. S valóban sokan hallották meg, hiszen a nagy meleg ellenére egyre többen léptek be a Nemes Porta hűvös, friss faillatot árasztó termeibe; maradtak ámulattól tátott szájjal meglátva a szemkápráztató szépségű és díszítésű Cifra szobát Mérából s ültek le megpihenni a tornácra kitett kalotaszegi festett padra. A hatalmas Pajtaszínházban a debreceni Ort-Iki Báb- és Utcaszínház részesítette különleges látványélményben a nézőket Kökény Matyi történetével, majd szintén debreceni gólyalábasok szórakoztatták a jelenlévőket kint az utcán, bevonva őket is az előadásba. Nem lehetett nem megkóstolni a rongyoslepényt, a tormalevélbe töltött káposztát, a kárpátaljai Kossuth-kiflit, a koca-csokit (sült szalonnával volt megszórva), a szatmári szilvaízet, a mezővári (Beregszász járásbeli) ásványvizet és az 51 fokos cintóriás (ezerjófüves) pálinkát, közben rácsodálkozva a kőrösfői szőttesekre, az Aranykapus kézművesportékákra, a nánási termékekre.

A kastélyparkban pedig késő estig ropták a táncot, egymásnak adva át a színpadot a Kis Béres, a Szatmár Táncegyüttes, a Bakator, a Cimbaldi, majd Ferenci György és a Rackajam. A vasárnap sem múlt el muzsikaszó és tánc nélkül, hiszen a Lókötők, Takáts Eszter Beat Bandje és a Nyírség Táncegyüttes váltotta egymást, a negyedik cégénydányádi Szamosfeszt pedig egy különlegességgel, a Muzsikás Együttes kalotaszegi összeállításával zárult.

Szabó Kinga Mária