Népzene és néptánc, na és táncház, szatmári ízek és hungarikumok, portékakavalkád, lovasszekerezés, íjászkodás és EB-negyeddöntők a csodaszépen felújított cégénydányádi Kölcsey-Kende kastély parkjában, az ötödik alkalommal megszervezet SzamosFeszten.

Cégénydányádon, az Alföld egyik legszebb kastélyparkjában immár ötödik alkalommal szervezték meg a SzamosFesztet, amely már rég nem csak a néptáncról és népzenéről szól, hanem mindenről, ami Szatmár (a határ mindkét oldalán). „Ez a kis falu megmutatta, hogyan lehet kreatív ötletekkel, jó elgondolásokkal élhető életet teremteni és boldogulni, hiszen a SzamosFeszt ma már nemcsak az itt élő embereknek szól, hanem országosan elismert eseménnyé nőtte ki magát” — fogalmazott szombaton délelőtt a református templomban tartott, az ünnepi istentisztelettel egybekötött megnyitón Jakab István, az Országgyűlés alelnöke, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) elnöke. Kihangsúlyozva azt is: a közel hétszáz lelkes község köszöntése, az Adj’ Isten Szatmárban! turisztikai branddé vált és bevezetése óta eltelt másfél évben négy turisztikai díjat is elnyert. „Telitalálat ez a szlogen! És az e mondatban rejlő gondolatokat összefogással tettekké tudták formálni a cégénydányádiak és a szatmáriak” — mondta.

A háromnapos fesztiválnak idén teljes egészében a több mint 500 millió forintból, az 1913-as állapotoknak megfelelően felújított Kölcsey-Kende kastély és még a kánikulában is kellemesen hűvös parkja adott otthont — a magyar állam tulajdonában lévő épületet a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság kezeli, és a nagyszabású fejlesztés célja az volt, hogy az egyedülálló természeti kincsek ölelésében fekvő kastély látogatóbaráttá váljon, és érdekes, a Kende családnak emléket állító, a vidéki nemesség és kisnemesség hétköznapi és ünnepi táplálkozását, konyhai berendezéseit, étkezési kultúráját bemutató kiállításokat még többen látogassák. Hiszen kevés az az ilyen, védett területen megvalósuló, ugyanakkor nagyközönséget kiszolgáló, a tájra jellemző fajspektrumot felvonultató, kulturális kikapcsolódást, egyedi hangulatot és élményt kínáló látványosság.

A Szamos mellett elterülő parkot a környék ősi birtokosai, az egymással rokon Kende és Kölcsey családok alakították ki a két egymás mellett fekvő, és később összeépült településen, Czégényen és Dányádon. Magát a kúriát Kende Zsigmond építtette 1833-ban, klasszicista stílusban, a Szamos-folyó partjára, s a földszintes épület impozáns, különleges homlokzatkialakítással készült, igazi különlegesség a fehér faragott kőből épült főbejárat és boltozatos előcsarnok. A kastély oromfalára vésett — valamennyi Kölcsey-antológiában megtalálható — disztichonpárt Kölcsey Ferenc írta 1833-ban „Kende Zsigmond úrilakára” címmel:

„Alkota munkáskéz engem; s a szőke Szamosnak

partjain a költő lát vala s zenge felém:

Ház, örökülj; s vídám békével tartsad öledben

gazdád, s gyermekeit, s hív unokái sorát”

Azonban az igazi különlegesség a kastély mögött található: egy közel 160 éves, 25 méter magas, hatalmas lombkoronájú juharlevelű platán uralja a tisztás közepét. A közel 7 méter átmérőjű fa három törzse fonódik egybe, hosszan kinyúló ágait rudakkal támasztották alá, így védve a leszakadástól, az óriás platán azonban nem egyedüli itt 690 cm törzsátmérőjével, ugyanis rajta kívül még van egy 534 cm, egy 449 cm, és egy 487 cm törzsátmérőjű példány is. Az egykor 100 holdas, mára 13 hektárra összezsugorodott kastélyparkot Kende Zsigmond kezdte kialakítani az eredeti faállomány megőrzésével, majd a kertépítést folytató unokája a XIX. század közepén tűlevelűeket is „költöztetett” a parkba — melynek növényvilága az Alföld egyik legkiemelkedőbb természeti látnivalójának számít. A perzselő-rekkenő nyári melegben sokan kerestek (és találtak) „menedéket” az árnyas lombok alatt — többek között az Aranykapu Kulturális Egyesület kézművesei és népi játszótere, a gyermekek nagy örömére, akik fáradhatatlanul „halásztak” s „főzőcskézték” a halászlevet (jó sok pirospaprikával, ahogy azt kell). Érzék-káprázatként pedig ínycsiklandó illatok szálltak a levegőben, ugyanis egy másik sétányon több település sportolói — köztük a szatmári Atletik Sportklub tagjai — kavargatták a bográcsosokat, arrébb pedig régimódi szenes vasalóval „vasalták” a húsokat, aki pedig igazi szatmári ízkavalkádra vágyott, az megkóstolhatta a Pulya Csokit (fehér csokolédárúd szatmári szilvalekvárral bőségesen megtöltve), valamint a kissé bizarrnak tűnő Koca Csokit, azaz a sült szalonna darabokkal megszórt tej- és étcsokoládét. A jóféle falatokat aztán kora estétől a Csík Zenekar, a Muzsikás Együttes vagy a Parno Graszt koncertjei alatt, valamint a Bakator Zenekar és a Kokas Banda táncházában „mozgatták meg” a résztvevők, a kicsit kényelmesebbek pedig csak nézőként kapcsolódtak be a Hajdú, illetve a Szatmár Táncegyüttes előadásába és a Kuckó Művésztanya előadásaiba.

Szabó Kinga Mária