Érdekes kettősség jegyében zajlott az idei, immár hetedik alkalommal megszervezett SzamosFeszt — amely már rég nem csak a néptáncról és népzenéről szól, hanem mindenről, ami Szatmár (a határ mindkét oldalán), most pedig a Mátyás király emlékév tiszteletére a reneszánsz kort is felidézték a cégénydányádi Kölcsey–Kende-kúria hatalmas, 13 hektáros, növénykülönlegességekben bővelkedő kastélyparkjában szombaton.

S míg készültek a Királyok asztala étkei — köztük „alig” négyféle töltött káposzta (klasszikus, aztán málékásás, szőlőleveles és 'igazi' cégénydányádi, amelyhez kísérőnek tepertős pogácsa dukál), a tarhonyakása, no meg a sült szalonnával-sonkával díszített, rakott puliszkatorta —, felállították Kerek Ferkó Fotószínházát (amelyben lakomás fotózás is várta a betérőket), Paprika Jancsi Csúzlizdáját s a népi játszókertet korabeli, fonott kosaras ringlispíllel; a kézművesek is felállították szabadtéri műhelyeiket, „amelyekben” egész nap forgott a korong, formálódott az agyag, zengett a kovácsüllő, s készültek a szerencsepatkók, mellette pedig több száz éves hagyomány szerint fonták a kosarakat. A diósdi Történelmi Bajvívó Egyesület tagjai nem csupán látványos, de a legapróbb részletekig korhű magyar lovagi tornákkal ejtették ámulatba a fesztiválozókat a XIV. századi lovagi sátrak és nemzetségi címerpajzsokkal díszített palánkok által határolt tornapályán — bemutatva a hajítófegyverek használatát, az ostromtalicskát, a középkori udvarok kedvelt vadászeszközeinek, azaz az íjaknak és szerszámíjaknak a használatát, s természetesen nem maradtak el a gyalogos párviadalok (kardvívás, botvívás, szálfegyvervívás, csatabárd- és láncosbuzogány-vívás) sem a Hollóének Hungarica reneszánsz zenei aláfestésével. S ebben a korabeli hangulatban nem is lehetett csodálkozni, hogy egyszer csak megjelent maga Mátyás király is, kivételesen nem álruhában, hanem karján Beatrix királynéval sétálgatva a tömegben, hogy aztán a Szabó Lovasudvar parádéját és lovas íjászbemutatóját nézze a kastélypark különlegességének számító, több mint 160 éves, 25 méter magas, hatalmas lombkoronájú juharlevelű platánja alól. Kicsit arrébb, a nem kevésbé hatalmas vérbükk árnyékéban vert sátrat a Kuckó Művésztanya Utcaszínház, és „puccos díszleteit, jelmezeit, valamint az ördögi technikát is hátrahagyva, néhány ócska kellékkel, hangszerrel, de gazdag repertoárral és jókedvvel degeszre tömött tarisznyával” nevettette könnyesre a kicsiket és nagyokat egyaránt. Este pedig az Ölveti Blues Band, majd az Anna and the Barbies fellépése teremtett igazi nagyfesztiváli hangulatot a SzamosFeszten.

A reneszánsz korát a néphagyományok és a vidéki élet hagyományos értékeinek a bemutatója váltotta vasárnap, amelyből természetesen nem maradtak ki a szatmári ízek (sem ételben, sem italban), a népdal és a néptánc sem — köszönhetően a kárpátaljai Kokas Banda egész napos táncházának, majd a Szatmár Néptáncegyüttes előadásának és a Muzsikás Együttes koncertjének, valamint az Ezüstbojtár című zenés játéknak, maga a SzamosFest pedig a Nyughatatlan az '50-es évek Amerikáját idéző rockabillykoncertjével zárult.