Ma már mosolygunk, amikor azt halljuk, hogy nagyszüleink jellem- és tánciskolába jártak, és ott tanultak meg viselkedni. Az illemtanóra azok számára is szinte kötelező volt, akik olyan környezetben nőttek fel, ahol az egymás iránti tisztelet megadása a mindennapok része volt. Évtizedek óta a fiatalokat az élet tanítja, így válnak felnőttekké és a következő nemzedékek példaképeivé, közben lassan-lassan, majd egyre gyorsabban kiszorul a közéletből az illem, egyre lazábbá válik a protokoll, férfiak és nők környezetében keveredik a lazaság a bárdolatlansággal. Oscar Wilde híres mondása szerint: Egy úriember sohasem goromba véletlenül. Mint ahogy egy nő sem morcos, nem „karótnyelt”, nem olyan, mint aki citromba harapott.

Mindez arról jutott eszembe, hogy a televízióban láttam, hogy miközben a szombati RMDSZ-kongresszuson Magyarország miniszterelnök-helyettese beszélt, a mögötte az első sorban ülő vezető politikus a mobiltelefonjával volt elfoglalva. Képzeljük el, mi történhetett a hátulsó sorokban! A mobiltelefon-használatnak is megvan a maga illemtana, de azt valahol meg kellene tanulni. Egy ilyen jellegű tréning akár kötelező is lehetne a közéleti személyiségek számára, de a legjobb az lenne, ha csak azok lehetnének közszereplők, akik rendelkeznek bizonyos ismeretekkel, felkészültséggel és bizonyos viselkedési alapismeretekkel. A túlzásba vitt liberalizmus, a határokat átlépő férfi és női egyenjogúság nem csak a jóérzésű embereket zavarja, sok esetben éppen azok kerülnek hátrányos helyzetbe, akik tudatlanságból vagy kihasználva a liberalizmus adta lehetőséget kezdik elveszíteni az emberségüket. Amikor a férfi és a férfiasodó nő „véletlenül” goromba, amikor „karótnyeltek”, morcosan vagy citromba harapva nyilvánulnak meg közszereplőkként. Szakértők szerint vannak, akik úgy nevelkednek, hogy a viselkedés természetes számukra, vannak, akik fejlődésük során tanulnak meg viselkedni, vannak — és ezek egyre gyakoribbak —, akik azt hiszik, hogy ők vannak olyan „nagyok”, hogy bármit megengedhetnek maguknak, mert ők szabályok, törvények, emberi jellemvonások felett vannak, őket nem készteti senki változásra. A viselkedés nem csak a külsőkről, hanem a belsőkről is árulkodik. Vannak dolgok, amiket nem lehet elrejteni, ahhoz viszont, hogy valaki hiteles legyen, hogy tekintélye legyen, tud magán változtatni, ha éppen akar.

Elek György