A szamosháti nyelvjárás alig változott száz év alatt, amióta Csűry Bálint összegyűjtötte 88 szamosháti falu nevét, nyelvjárását, a világ tudomására hozva ennek a vidéknek a létezését — a nyelvjárás alig, de a nyelvhasználat oly sokat, hogy talán rá sem ismerne.

Van abban valami sorsszerű, ha valaki ugyanazon a dátumon távozik az élők sorából, mint amelyen évtizedekkel korábban meglátta a napvilágot. 
Csűry Bálint nyelvészprofesszor, nyelvjáráskutató és intézetalapító ezen ritka emberek egyike, s hogy a két február 13–i dátum között mindössze szűk 55 esztendő fért meg, nagyban köszönhető olthatatlan kíváncsiságának és fáradtságot nem ismerő munkabírásának: naponta 14 – 16 órát dolgozott és harminc éven keresztül gyalog járta be a Szamoshát településeit, gyűjtve a tájszavakat, kifejezéseket, szólásokat, de még a divatos kereszt–, illetve gúnyneveket is, megalkotva a Szamosháti szótárat, amely sokkal több mint egy szótár —  a modern kor nyelvészeinek példatára, mind a mai napig túl nem teljesített kiadvány, vidékünk ízes kifejezéseinek tárháza. Ugyanakkor főbb művei mellett több mint 300 általános nyelvészeti és néprajzi írás került ki a keze alól. 

A Népnyelvkutató Intézet alapítójaként a szamosháti népnyelv feltérképezésére törekedett, bebizonyítva azt is, hogy egy parasztember nem csak 300 szót ismer, s  mint vallotta: „annyi elágazása van a nyelvjárásnak, a hányan beszélik, s még ezen belül is annyi eltérés lehet, a mennyi az egyes személyek lelki állapota.”
 

Gyűjtőútjainak kiindulópontja mindig szülőfaluja, Egri volt, ahol pénteken előbb az emléktáblánál, majd a róla elnevezett általános iskola udvarán, mellszobra előtt gyűltek egybe a főhajtók, születésének 140., halálának 85. évfordulóján.

A megemlékezőket elsőként Hrenyu Péter iskolaigazgató köszöntötte, s mint ünnepi beszédében fogalmazott, Csűry Bálint olyan ember volt, aki ízig–vérig ragaszkodott ahhoz a nyelvi tájszóláshoz, amelyet ma is beszélünk a szamosháti, illetve partiumi tájegységben. „Legyünk büszkék ezen értékeinkre, adjuk tovább gyermekeinknek, unokáinknak, és ne hagyjuk, hogy Csűry Bálint kultusza feledésbe merüljön.” — mondta. 

Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nyugalmazott püspöke – s a nyelvésznek nem csak névrokona — a példamutatás fontosságát, míg Tolnai János helyi református lelkipásztor a magyar nyelv szépségét emelte ki ünnepi gondolataiban. 
És ezt a gondolatsort folytatta Magyar Lóránd parlamenti képviselő is, azt firtatva: mit szólna hozzá Csűry Bálint, ha a ma használt magyar nyelvet hallaná? Elborzadna, elszörnyülködne? Mit szólna ahhoz, ha a közösségi médiában megjelenő mondatokat olvasná, amelyek egyszerűen a magyar nyelv megcsúfolásaként értelmezhetők.
„ Figyeljünk arra, hogy a számunkra, magyar anyanyelvűek számára a világ legszebb nyelvét úgy használjuk, ahogy azt megérdemli, legyen szó írásról vagy beszédről. Nem szabad sajnálni az időt az olvasástól, a szókincs bővítésétől, és a nyelvtani szabályok helyes használatának a megtanulásától.” –mondta, s bár szavait elsősorban a gyermekekhez, fiatalokhoz intézte, mindenkire érvényesek voltak.

Az ünnepi gondolatokat követően az iskola — Berei Edina, Tasi Enikő, Varhol Andrea, Geszti Tímea, Szabó Vivien pedagógusok által felkészített —  diákjainak szavalataival, valamint sűry Bálint mellszobrának koszorúzásával zárult.

Szabó Kinga Mária