Még inkább bedugulhat a nagypiac környéki, amúgy sem túl gyors iramú forgalom, a távolsági buszoknak a piac körüli „körözést” javasolja a vidéki megállót megszüntető városvezetés.

Alig egy évvel odaköltöztetését követően, október 1-jétől megszüntetik a Martirilor Deportaţi utcai, megyeközi járatok számára fenntartott autóbusz-megállót — döntött a városi közlekedési bizottság. A közel 10 000 ingázót (felnőtteket és diákokat) érintő döntést a „környékbeli lakosok” és annak az üzlet-irodaház tulajdonosának a többszöri kérésének eleget téve hozták meg, amely előtt eddig várták a hazaérési alkalmatosságukat a pusztadaróciak, lázáriak, nagy- és kispeleskeiek, daraiak, atyaiak. A döntést hozó bizottság ugyanakkor nem maradt teljesen érzéketlen a vidékiek hazajutásával kapcsolatban: „Javasoljuk a legközelebbi, Nicolae Golescu utcán található megyeközi buszmegálló használatát.” Ezzel a megállóval csak annyi a gond, hogy az említett települések az ellenkező irányban vannak — azaz aki itt ül fel, az előbb még kényszerű városnéző buszsétán vesz részt, hiszen a menetrend szerinti járat átmegy a Golescu hídon a Szamos bal partjára, ott megfordul, majd a hídon ismét áthaladva visszajön a jobb partra, végiggurul a Martirilor Deportaţi utcán, onnan kikanyarodik a Iuliu Maniu (Rozelor) utcára, és az István teret érintve indul Pusztadaróc, Szamosdara, Lázári, Nagypeleske irányába — ismervén a szatmárnémeti közlekedés csúcsidőbeli „gyorsaságát”, egy-egy ilyen kényszerű túra 20–25 perccel késlelteti a hazaérést a vidékiek számára. Nem tűnik sokkal jobbnak a döntéshozó szervezet által javasolt másik variáció sem: a hídról érkező járat a Martirilor Deportaţi utcából kanyarodjon be a Voltaire közbe (a piac hátánál lévő kis utcácska), álljon meg a Golescu utcai megállóban, hogy felszállhassanak a hazaindulók, majd a piacot megkerülve kanyarodjon ismét a Martirilor Deportaţi-ra, s onnan ki a Iuliu Maniura. „Kértem Szatmárnémeti vezetését, hogy engedélyezze a Iuliu Maniu utcában, az Al Capone vendéglő előtti buszmegállóban a vidéki járatok megállását, annál is inkább, mivel a szembeni oldalon lévő buszmegállót használjuk. Sajnos egyáltalán nem találtam megértést, úgy tűnik, a vidékiekkel egyáltalán nem törődik senki… Elhangzott egy olyan kijelentés is: aki nem akar kényszervárosnézőn végiggurulni, az menjen az István téri megállóba, onnan már egyenesen hazafelé visz az út. Hát köszönöm szépen!” — fakad ki keserűen Găman Mihály pusztadaróci polgármester. „De arról sem lenne szabad megfeledkezniük a szatmárnémeti illetékeseknek, hogy a nagypiac körüli, amúgy sem szellős közlekedés csak még inkább besűrűsödik majd, ha vidéki járatok (naponta és településenként átlagosan tíz) elkezdenek 'körözni' a piac körül” — teszi hozzá. Ugyanezt fogalmazza meg a szállítási cégek összvéleményeként Danku Péter is: „Ha a piac körül körözünk, 10–15 percekkel nő a késés. Arról már nem is beszélve, hogy a javasolt Voltaire közbe nagyobb busszal be sem tudunk fordulni: annak a keskeny kis utcácskának az egyik oldalán a taxis placc van kialakítva, és ha még egy áruszállító is felhúz a szemközti járdára, hát nem tudunk bekanyarodni, végigmenni rajta — és ezt tapasztalatból mondom, mert kipróbáltuk, hiszen mi is keressük a 'legjobb' megoldást az utasok számára. Ha pedig nem a Voltaire-en fordulunk meg, hanem megnagyobbítva a kört a Iuliu Maniun, akkor még többel nő a járat késése. A piac körüli forgolódásunk mindenkinek rossz lesz, a szatmári autósoknak is. Teljesen őszintén mondom: még nem tudom, hol fogunk hétfőn, azaz október 2-án megállni, és milyen időpontokban — valószínűleg reggel értesítjük a Szatmárra bejövő ingázókat, hogy hazainduláskor inkább vállalják a kényszerű városnézést, vagy menjenek egyenesen az István téri megállóba. Persze az is kérdés, hogy oda mikorra, mekkora késésekkel fognak megérkezni a járatok…”

Szabó Kinga Mária