A Román Madártani Egyesület is állást foglal a Kossuth kerti vetési varjak ügyében, Fazekas Lóránd szatmárnémeti osztályvezető szerint ahogy a gólyát vagy a fecskét, úgy ezt az énekesmadár-alakúak rendjébe tartozó madarat is el kellene, hogy fogadjuk.

A polgármesteri hivatal által bejelentett varjúriasztási módszerek egyikével sem értett egyet a kerekasztal-megbeszélésen a madártani egyesület, nyilatkozta szerkesztőségünknek Fazekas Lóránd, a civil szervezet szatmárnémeti osztályának elnöke, hozzátéve: az álláspontjuk nem változott az asztaltól való felállás után sem. „Korábban valamiféle próbavágást végeztek a Kossuth-kertben, az eredmény remek alkalom volt arra, hogy a varjak fészekrakási szokásait is megvizsgáljuk: egyáltalán nem zavarta a madarakat a megcsappant famagasság és a lombkorona hiánya, lejjebb lévő elágazásokba raktak fészket. Ezért nem lesz jó megoldás fakivágással távol tartani a városi fás területektől a vetési varjakat. Ugyanakkor sok is lehet a hatvan fa kivágása, ha nem a számukat, hanem kiterjedésüket vesszük figyelembe, hiszen ha a legöregebb hatvan fát kivágják, nagy kiterjedésű, árnyékot adó lombkorona lesz oda, nem csak a hűvöset kereső emberek, hanem az árnyékhoz szokott egyéb élőlények hátrányára. Ha öreg a fa, rengeteg féle törzs-megerősítő megoldásban lehet válogatni, vagy lehet minimálisan ritkítani a lombozaton annyit, hogy a maradékot elbírja a gyökérzet erős szélben is” — fejtette ki.

Más példányok telente

Január 31. és augusztus 31. között, párzási-költési időszakban semmilyen formában nem szabad zaklatni a madarakat, mert a varjak az énekesmadár-alakúak rendjébe tartoznak, és minden, ebbe a rendbe tartozó madárfaj védett Romániában és nem csak. Kilőni őket, fészküket leverni nem lehet még a környezetvédelmi minisztérium külön engedélyével sem. Az év második felében pedig azért nem lesz hatékony a már szabályos, vadászati kvóta kijelölése alapján történő kilövés általi ritkításuk, mert szeptemberben a nálunk fészkelő madarak már Bulgáriába és a mediterrán övezet régióiba költöznek. Ősszel és télen az Ukrajnából és az orosz síkságról délebbre húzódó madarak láthatóak mifelénk, hívta fel a figyelmet Fazekas, a kilövéssel csak az északi országok populációját tizedelnénk, nem a Kossuth-kertben fészkelőkét.

A fecskendőzés sem volt jó

A folyamatos és rendszeres, reggel és este, emberi erővel, reflektorokkal és szirénákkal történő riogatásnak pedig az lenne az eredménye, hogy olyan fákon húznák meg magukat míg a hangoskodás véget ér, ahol egyébként nem tartózkodnának, de a városból semmiképpen nem mennének el hosszabb időre. A tavaly kipróbált vízfecskendezős módszer, amikor is vízsugárral verték le a fákról tavasszal a már megépített és egyes esetekben már fiókákat is rejtő fészkeket, szintén hatástalannak bizonyult. A madarak újrarakták a fészkeket és esetleg később nevelték a fiókákat, de elmenni így sem mentek el, az elhullott példányok, vagy az elpusztult fészekalja hiányzó egyedeit másik kolónia madarai pótolták, vagy fogják pótolni. A földrajzi távolság számukra nem akadály, Lengyelországban gyűrűzött vetési varjú bukkant fel a mi tájainkon tizenkét évvel a gyűrűzés után, mint itt költő pár tagja.

Hozzájuk kellene hogy szokjunk

A hatóság részéről konzekvens hozzáállás és az érintett parkok rendszeres takarítása lenne a legjobb és a tervezetteknél sokkal jobb megoldás, a lakosság részéről pedig egyfajta beletörődés, türelem, a madarak jelenlétéhez való alkalmazkodás lenne a legjobb megoldás, véli Fazekas Lóránd. A fecskéket, gólyákat szeretjük, mert emberközelben élnek évszázadok óta, figyelmeztet Fazekas, a varjak néhány évtizede kerültek városi környezetbe, lehet, hogy ezek közelségéhez is hozzá kellene, hogy szokjunk.

Princz Csaba