Szeptember 27-én Koltón lesz a zárókonferenciája a 12 legszebb vers rendezvénysorozatnak, miután 12 helyszínen történt meg annak a 12 magyar versnek az újraértelmezése, amelyeket a középiskolai és egyetemi oktatás alapelemeiként tartanak számon az irodalomkritikusok.

— A 12 legszebb vers-program most elérkezett a zárórendezvényéhez, szeptember 27-től 29-ig ugyanarra a helyszínre megyünk vissza, ahol 2007 őszén kezdtük — tájékoztatott Végh Balázs Béla szervező. — Tizenkét helyszín után tizenharmadikként tehát visszatérünk Koltóra, mintegy jelezve azt, hogy bezárul ez a kör, bezárul az a folyamat, amit akkor elkezdtünk. Története úgy szól, hogy 2007 nyarán a szombathelyi Tanárképző Főiskola oktatója, Fűzfa Balázs meglátogatott bennünket egy hallgatói csoporttal a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Karának Szatmárnémeti Kihelyezett Tagozatán. Akkor háromnapos kirándulást szerveztünk, megnéztük a környék irodalmi emlékhelyeit, Koltóra érve ötlött eszünkbe, a Teleki-kastély erkélyén, hogy abban az évben százhatvan éves Petőfi Sándor Szeptember végén című verse. A költemény azon a helyen született, azok a motívumok vannak benne, amit ott mi is megtapasztaltunk. Szó szót követett, és elterveztük, hogy ezt az alkalmat meg kell ünnepelni, terveztünk egy nemzetközi konferenciát szeptember végére. Ebből az egyszeri alkalomból aztán egy tizenkét részes sorozat nőtte ki magát. Belevettük a középiskolai magyar irodalomtanítási anyag kanonizált verseit, s elterveztük ezek újraértelmezését. Ebbe az újraértelmezésbe bevontunk intézményeket, személyeket, akik kánonalkotó szereppel bírnak az irodalomtörténetben. Mellénk állt Kerényi Ferenc irodalomtörténész, aki sajnos 2008-ban meghalt, de jelentősen hozzájárult tevékenységével a konferenciasorozat szerkezetének a felépítéséhez. Aztán sikerült a Magyar Irodalomtörténeti Társaságot is megnyerni, amely azóta is főtámogatónk és mecénásunk ebben az ügyben.

Tizenkét vers

A 12 legszebb vers-programban a Szeptember végén című vers mellett Arany János Szondi két apródja, Babits Mihály Esti kérdés, Radnóti Miklós Levél a hitveshez, Kosztolányi Dezső Hajnali részegség, Berzsenyi Dániel Közelítő tél, Nagy László Ki viszi át a Szerelmet, Ady Endre Kocsi-út az éjszakában, Pilinszky János Apokrif, Vörösmarty Mihály A vén cigány, József Attila Eszmélet, Weöres Sándor Valse triste című versei szerepeltek — sorolta Végh Balázs Béla. A versválasztáskor igyekeztünk követni az évfordulókat, és vigyáztunk arra, hogy a konferenciára a vers keletkezésének helyszínén vagy annak közelében kerüljön sor. Az első konferencián mellénk állt Jordán Tamás, a szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatója, aki a Nagy Versmondás ötletével színesítette a rendezvénysorozatot. Minden helyszínen 300–500 középiskolás tanuló egyszerre mondta az illető verset, amit CD-re rögzítettünk. A rendezvénysorozat végéhez érve vettük észre, hogy hiányzik a lemeztárunkból Petőfi Sándor Szeptember végén című verse, ezért gondoltuk azt, hogy visszatérünk Koltóra, hogy fel tudjuk venni ezt a verset is, s ezzel a konferenciasorozat ott ér véget, ahol elkezdődött. A rendezvénysorozat célja az volt, hogy kísérletet tegyen ennek a tizenkét versnek az újraértelmezésére. A középiskolai és egyetemi oktatás fontos darabjai ezek, ellenben az egyes generációk másként és másként értelmezik őket, és más-más üzenetet közvetítenek számukra. Ezek olyan típusú versek, amelyek értelmezésén az irodalomtudomány is szívesen kísérletezik, mert az irodalomtörténészek újabb és újabb olvasatokat tudnak produkálni.

Neves előadók

A konferenciákról kezdetben sem hiányoztak, most sem hiányoznak azok a nagy nevek, amelyek az irodalomtudományban és a tankönyvírásban ma is számítanak, például: Láng Gusztáv, Bákai Antal, Verdita György, Sipos Lajos, Szegedi Maszák Mihály, Imre László és mások. A generációk találkozóhelye is volt ez a konferenciasorozat, mert az idősebbek mellett jelentkeztek az ifjak, és most Koltón, a zárókonferencián már a fiatalok lesznek többségben. Nagyon érdekes volt, amikor az új szempontokat, az új szemléleteket behozták az irodalomtudományba: a dekonstrukciót, az irodalmi alkotásoknak az interdiszciplináris vizsgálatát és számos más dolgot. Abban reménykedünk, hogy ez a konferenciasorozat műfajteremtő lesz abban az értelemben, hogy a Nagy Versmondás hozzá köthető. Ez egy újfajta dialógus a nemzedékek között. A konferenciatémák mellett, amelyeken általában harminc-harmincöt előadó vett részt, még meghívtunk magyartanárokat is, mert nem egyszerűen az elmélet érdekelte a szervezőket, hanem a gyakorlat is, az, hogy ezeket a költőket és verseiket hogyan oktatják, hogyan használható az elméleti megközelítés a gyakorlati oktatásban. Amikor egy-egy helyszínre kiszálltunk, mozgósítottuk a helyi lakosságot, a pedagógusokat és az iskolásokat. Szeretnénk, ha az emberek magukénak éreznék ezeket a szellemi termékeket és az ügyet, amit képviselünk. Minden helyszínen hagytunk könyveket és a Nagy Versmondást tartalmazó CD-ket.

A befogadó hasznára

A hét végi zárókonferencián a magyarországi és délvidéki közreműködők mellett ott lesznek az erdélyiek is: Markó Béla, Kereskényi Sándor, Végh Balázs Béla és Váradi Izabella. Az a tapasztalat, hogy a verset lehet a befogadó hasznára bemutatni, de meg kell találni ennek útját-módját. Egyik mód a Nagy Versmondás, amikor több százan mondják a verset együtt, a másik — ami már egyre ritkább —, amikor valaki a kezébe veszi a kötetet, és a maga gyönyörűségére olvas. De hitünk szerint a vers létezik és léteznie kell, ameddig létezik a nyelv — zárta mondanivalóját Végh Balázs Béla.

Elek György