A Kányádi Sándortól származó idézet volt a mottója a Magyar Költészet Napja alkalmából szervezett ünnepségnek Kálmándon.

A csütörtöki ünnepség elején Vonház Erika magyartanárnő mondott méltató szavakat, majd egy beszélgetés keretében a diákok is kifejtették gondolataikat a verssel, a költészettel kapcsolatban. A vers által érzéseinket fejezhetjük ki, általuk megismerhetjük egy adott kor vagy költő gondolatvilágát, de ugyanakkor saját magunkat is felfedezhetjük, megismerhetjük a versek által — ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal gazdagították a diákok az ünnepség mondanivalóját.

Ezek után, a mottóhoz híven, versmondó verseny következett, amelyen az iskola több bátor és verskedvelő diákja vett részt. Nekik egy kötelező és egy szabadon választott verset kellett elmondaniuk. A zsűri három tagból állt, két tanár (Török Tamás, Kiss Sándor) és egy 8. osztályos diák (Koch Viktória) személyében. A döntőbírók véleménye egységes volt: I. díjat Óbis Kinga kapott, II. díjat Tabi Boglárka, III. díjat pedig Lisnic Laura. (A díjazottak közül ketten — Óbis Kinga és Lisnic Laura — képviselték a kálmándi iskolát a Nagykárolyban rendezett, …és szárnyra kelnek a szavak szavalóversenyen.)

A kálmándi verseny után következett az V-VIII. osztályosok kedvenc verseinek felolvasása-elszavalása. Minden osztály hozta az általa választott két-három kedvenc verset A vers mindenkié akció keretén belül. A tanulók végül Kosztolányi Dezső Akarsz-e játszani? és Petőfi Sándor Szeget szeggel című költeményét választották meg az iskola kedvenc verseinek.