A román infláció márciusban 10,2 százalékos volt. Rossz a helyzet nagyon, nemcsak az árakban, de a tőzsdéken is, véget kell érnie hamar a háborúnak, mert ha nem, még rosszabb lesz a helyzet. A Bank of America szerint recesszió fog bekövetkezni hamarosan, ami 2023-ra tovább fog súlyosbodni. Úgy néz ki, hogy megint Amerikából fog kiindulni a gazdasági visszaesés, mint 2008-ban, és be fog gyűrűzni a világ minden országába. A válság mértékéről és hatásairól azonban még a legmagasabb szinteken sem tudnak pontosat, egyelőre mindenki számára kérdés, hogy hatalmas összeomlás lesz-e, vagy csak egy enyhébb, „hétköznapi” összeomlás következik. A háború okozta, mindenre érvényes drágulás miatt — az egyszerű búzakenyér kilónkénti ára például már elérte a 7 lejt — az emberek pénze gyakorlatilag elmegy élelmiszerre és az energiaszámlák kifizetésére.

Visszaesik minden egyéb termék és szolgáltatás iránti kereslet, ami termeléscsökkenéshez vezet, ami pedig munkanélküliséget okoz. A munkanélküliség és az infláció pedig tovább fogja erősíteni és hosszabb távra is elnyújtja majd a gazdasági zuhanást, stagnálást. Mit tehetünk mi, hétköznapi emberek, akiknek nincsenek részvényeik, nagy értékű államkötvényeik, százezres megtakarításaik vagy valutatartalékaik és nagy értékű ingatlanérdekeltségeik, hogy megvédjük magunkat és pénzünket az „infláció káros hatásaitól”?! Mivel pénzünk nincs, azon nem is nagyon van mit védenünk, de magunkat és a háztartást azért védhetjük, mégpedig a megszokott és örök érvényű takarékoskodással. Még jobban meg kell húzni a nadrágszíjunkat, be kell húzni a nyakunkat.

Észszerűsíteni kell most a kiadásokat, tényleg csak arra költeni, ami a legszükségesebb, és várni, hogy mi lesz, kitartani, míg véget ér. A jegybankok azok, amik ilyen esetben tehetnek valamit, hogy enyhítsék a károkat, mindegyik képességeinek megfelelően cselekszik ilyenkor. A Román Nemzeti Bank (BNR) is eszmélt, azt mondta, hogy fejleszteni kell a belföldi feldolgozóipart, azaz például nem a rönkfát kell eladni nyugatra, hanem a kész asztalt, széket. Nem a minőségi áfonyát kell Németországba exportálni — majd Pfanner márkanév alatt a szupermarketben megvenni —, hanem a palackozott áfonyaszörpöt. Nem a nyers uborkát kell eladni Magyarországra, hanem az abból készült arcpakolást Amerikába. A BNR javaslatáról mindenkinek meglehet a véleménye, a gazdasági szakemberek biztos tanulmányokat írnak róla, én csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy nem harcba induláskor kell abrakolni a lovat, sem nem a domb aljában a szamarat.

Princz Csaba