Pénteken az Iparosotthonban nagy számban vettek részt azon a rendezvényen, melyen történelmiregény-írókkal beszélgettek ezen regények jelentőségéről és szerepéről a történelemoktatásban. A szervezők nevében Kállai Karola köszöntötte a meghívott írókat, valamint az irodalom és történelem iránt érdeklődő közönséget.
Elek György, a beszélgetés moderátora elmondta, hogy Gál Vilmos és Cselenyák Imre történelmiregény-írók olyan történelmi eseményeket, személyiségeket dolgoznak fel regény formában, amelyek tanulságosak lehetnek a ma embere számára is. Ezeknek a történelmi regényeknek az olvasói számára maradandóbb lesz egy bizonyos kor megismerése, ugyanis nem csupán adatokra szorítkoznak, hanem fülbemászó történetekre is. A két szerzőt a történelmiregény-írás kulisszatitkairól faggatta, hangsúlyt helyezve arra, hogy ezek a regények mennyire hitelesek, és segítenek-e a történelemtanításban.
Gál Vilmos történészként regényíráskor képtelen eltávolodni a valós eseményektől, a forrásoktól és a szakirodalomtól. Egy kép alakul ki benne azokról a korokról, azokról a személyiségekről, akiket meg akar formálni. A Báthory István erdélyi fejedelemről, lengyel királyról és szatmári kapitányról szóló regénye megírása előtt kialakult benne egy kép, hogy milyen ember lehetett Báthory. A történelmi események fixek, azokat a regényírónak is úgy kell bemutatni, úgy kell leírni, ahogy megtörténtek, a kérdés az, hogy például egy csatát milyen szereplőkkel mutat be. A történelmi regényekben lehetnek fiktív szereplők, de maga a történelem adott. A fiktív alakokat úgy kell elhelyezni a regényben, hogy a történet hiteles legyen.
Cselenyák Imre azt állítja, hogy a történelmiregény-írás az író saját felelőssége. Igaz, az a jó történelmi regény, amelyben a valós események mellett olyan fiktív személyek is felbukkannak, akiket az olvasók szeretnek. Királyok, hercegek, főpapok jelennek meg a regényeiben, akik valóban élnek, s ha mellettük egy regény igazán érdekes szeretne lenni, akkor feltűnnek az író által kitalált személyek, akik leélik azt az életet, amelyhez nekünk sok közünk van, mert az ember minden korban ugyanaz volt, csak a történelmi háttér változik. Az érzelmeink, a szerelmeink, a gyászunk, a bánatunk, az örömünk ugyanolyan volt régen is, amilyen ma. Ugyanúgy kapcsolódnak ezek az érzések a történelmi személyekhez is, mint a mi életünkhöz. Ha jó a történelmi regény, akkor az olvasók észre sem veszik, hogy egyik-másik szereplő élt-e valaha vagy sohasem létezett. Cselenyák szerint a történelmi regények nagy szerepet játszanak a történelemtanításban. Történelmi regények nélkül sokkal kevesebbet tudnánk a történelemről, mert az iskolában nem sok pozitív eredménnyel szereznek történelmi ismereteket a diákok. Egy jó történelmi regény ráfókuszálhatja az olvasókat az adott korra, nem száraz adatokat tartalmaz, hanem érdekes párbeszédeket. A történelemtudomány nagyon sokat köszönhet a történelmiregény-íróknak, mint ahogy az írók is sokat köszönhetnek a történészeknek és a régészeknek, mert a kutatások teszik lehetővé, hogy a történelmiregény-írók hiteles regényeket írjanak.
Gál Vilmos arra a kérdésre, hogy a történelmi regények olvasása milyen mértékben járul hozzá az identitásfejlesztéshez, elmondta, hogy ezt nagyon nehéz eldönteni. A tanárok nagyon nagy erőfeszítéseket tesznek ezen a téren, sok tanár viszont kiég. Ez a kérdés nagyon személy- és iskolafüggő. Felülről nagyon nehéz irányítani. Éppen ezért fontos a történelmi regény, mert ad egy csatlakozási pontot. Ha valaki beleszeret egy műfajba, kialakul benne egy igény az önismeret fejlesztésére. Sajnos egyre kevesebben vannak azok, akik igényes irodalmat olvasnak. Olyan órákat kellene tartani az iskolákban, amelyek felkeltik a figyelmet a történelem iránt.
Cselenyák Imre hozzátette: a tízmilliós Magyarországon jelenleg hatszázezren olvasnak regényeket, ennek a huszonnyolc százaléka csak történelmi regényt olvas. A történelmi regénynek ennek ellenére nagyon fontos szerepe van.
A szerzőknek a közönség soraiból is többen tettek fel kérdéseket, a rendezvény dedikálással és kötetlen beszélgetéssel ért véget.