Tegnap veszprémiek is részt vettek a Vetési Albert Kultúrkör által megrendezett Vetési Albert Napon. Ezt a rendezvényt 2010 óta szervezik meg, a jövőben jó kapcsolatot fognak ápolni a vetésiek és a veszprémiek, hogy megőrizzék a püspök emlékét.

Máté Róbert helyi lelkipásztor Lukács evangéliumának 10. részének 20. versét választotta alapigének. „De azon ne örüljetek, hogy a szellemek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben”. A lelkipásztor igehirdetésében a halálos fáradtságnak a mai társadalomra vetülő hatását elemezte. Az ember nagyon elfárad akkor, ha a lelke mélyén elraktároz ki nem mondott szavakat, be nem vallott bűnöket, titkokat, gondolatokat és sok más olyan dolgot, ami terheli a lelkiismeretét. A mai generáció belefáradt az életbe. Ennek egyik oka a lelki zugok kitakarítatlansága, a másik az, hogy a ma embere legtöbbször fölösleges célokat tűz ki, elérhetetlen álmokat kerget, lényegtelen dolgok megszerzéséért küzd. Emiatt nincs az életnek értelme. Így van ez az élet minden területén. A kereskedelemben nem a termék minőségén van a hangsúly, hanem a reklámon. A vásárló nem a minőséget keresi, hanem a jó csomagolásra figyel. Az egészségügyben több a bürokrácia mint a beteggel való törődés. Hasonló a helyzet a tanügyben is. A pedagógus idejének hetven százalékát olyan dolgokkal tölti el, ami nem az oktatás javát szolgálja, a formaságok mellett a pedagógusnak alig marad ideje a katedrára. Joggal tehetjük fel a kérdést: miért él a ma embere? Szükségtelen dolgokba fektet energiát, a lényeges dolgok pedig háttérbe szorulnak. A szülő arra törekszik, hogy mindent megadjon gyermekének, de keveset adnak arra, hogy családi életet éljenek. A tárgyak, amelyek körülveszik az embert, státuszszimbólumokká válnak. Nem funkciók szerint vásárolnak tárgyakat, hanem meg akarják mutatni, hogy mire képesek. Nagyon sokan a tárgyak megszerzésére, majd azok lecserélésére helyezik a hangsúlyt, és egyre kevesebb idő marad az emberi kapcsolatokra (apa-anya, szülő-gyerek kapcsolatokra). Krónikus szorongás uralja azokat az embereket, akiknek nincs lehetőségük megszerezni bizonyos tárgyakat. Elgondolkozott-e valaki arról, hogy mi marad utánunk az életben? — tette fel az újabb kérdést a lelkipásztor. Az értelmetlen küzdelemben sok embernek megváltozik az értékrendje. Egy idő után viszont rádöbben arra, hogy sok mindent fölöslegesen tett, viszont elmulasztott lényeges dolgokat. Rádöbbenünk, hogy többnyire emlékeink maradnak. Megmaradnak a mi emlékeink magunk számára és megmaradunk mások emlékeiben. Az emlékeket az érzés teszi törölhetetlenné, mert az érzések mélyen beszívódnak az ember életébe. Mások emlékében többnyire az marad meg rólunk, amit a közösségért teszünk. Az 1400-as évekből kevés ember emléke maradt meg mindmáig Vetésen. Vetési Albert neve azért halhatatlan, mert sokat tett a közösségért.

Az igehirdetést követően Török József, a Vetési Albert Kultúrkör elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Udvarhelyi Erzsébet, a veszprémi Boldog Gizella Múzeum igazgatója tartott előadást Vetési Albertről. Az előadó kitért arra, hogy 1957-ben a veszprémi Szent György Kápolnában bukkantak rá Vetési Albert feltételezett maradványaira, akkor antropológiai vizsgálatokat végeztek, 1961-ben újratemették, majd 2004-ben újra felnyitották a sírt, hogy DNS-teszteket végezzenek. Amennyiben a teszt eredményes lesz, azonosítani tudják a néhai püspök arcát is. A veszprémi küldöttség hosszan elbeszélgetett a vetésiekkel és elhatározták, hogy ápolni fogják a kapcsolatokat. Az esemény koszorúzással ért véget.

Elek György