Felkerestük a piskolti óvodát, mégpedig annak okán, hogy egy ottani óvónő igencsak különleges utazásra hívta a tanítványait, a tenger mélyére „látogattak” el közösen. A hozzáállása példaértékűségéről a tanfelügyelőségen is ódákat zengenek.

„Ma elutaztunk a gyerekekkel a tenger mélyére, ahol sok érdekes állatot láttunk, és akikkel játszottunk is. Élményteli nap volt” — számolt be egy példaértékűnek bátran mondható óvodai tevékenységéről Czumbil Katica piskolti óvónő. A különleges foglalkozás kapcsán kerestük meg a pedagógust.

Az egyedülálló „utazáson” február 27-én vehettek részt a tanítványai. Mindezt egy vizsgája keretében valósította meg — mondta el érdeklődésünkre az óvónő. Egész pontosan a második fokozati vizsgájának a szakfelügyelete keretében. Torna- és matematikai, úgynevezett integrált tevékenységet tartott a gyerekekkel együtt. Az egész foglalkozás erről a témáról, nevezetesen a víz alatti életről szólt — sőt, valójában az egész hét, hiszen ők heti lebontásban tematizálják az oktatást.

Készített egy akadálypályát a gyerekek számára. Ezen végighaladva kellett a kalandor-búvár szerepbe jutó ovisoknak összegyűjteniük, meglelniük az eltűnt állatokat. Miután ezt sikeresen elvégezték, egy következő feladatként csoportosítaniuk kellett ezeket, mégpedig fajok, szín és nagyság szerint. Persze mindez idővel egy nagy játszásba csapott át, a gyerekek egy műanyagból készített cápát kellett etessenek, pontosabban golyókat kellett a cápaszerű céltáblára dobjanak. A „tenger mélyén” különféle élőlények várták a gyerekeket: csikóhal, delfin, rák, polip.

„Nagyon tetszett nekik a környezet, mert ott, a tenger mélyén érezték magukat, és a játékok is, a tevékenység egésze elnyerte a tetszésüket. Nagyon jól érezték magukat, és ez a lényeg” — nyilatkozta megkeresésünkre Czumbil Katica, aki picit ódzkodott is az interjúadástól, mivel „csak a munkáját végezte”. Megtudtuk azt is, hogy a vizsgáztatóinak is tetszett mind a tevékenység, mind pedig a dekoráció. Egyébként tavaly egy hasonló vizsga kedvéért készített a mostanihoz hasonlatos tevékenységet, akkor a sarkvidéki állatok voltak a „főszereplők”. A helyiséget akkor is úgy rendezték be, hogy a gyerekeknek az az érzésük legyen, mintha az Antarktiszra utaztak volna.

„Az előkészületek elég hosszúak” — vallotta be. Mint kifejtette, kényelmes tempóban ugyan, de két hetet is készült. Vágni, faragni, fóliázni kellett, meg persze magára a didaktikára, a tanórára is kellett készülni, tevékenységi tervet készíteni. De örömmel csinálta — szabadkozott a mosolygós óvónő.

Középső csoportos gyerekek, a tanítványai vettek részt a legutóbbi alkalmon is. 3–5 év közötti gyerekek. A csoportban egyébként 22 gyerek van, de éppen nagyon sokan influenzások voltak, így magán a tevékenységen „csak” nyolcan tudtak jelen lenni. De persze ezt nem lehet előre látni...

„Már gyerekkoromban is erre készültem. Mindig ilyet játszottunk, azaz óvónénist, tanítónénist. Lehet, hogy ez így maradt…” — mondja el, amikor tudakoljuk, hogy is lett, miért is lett óvónő. Közel volt Szatmárnémeti, egyértelmű volt számára, hogy az óvónőképzést választja. „Jobban fekszik nekem” — fogalmazott. Ő egyébként csomaközi lakos, onnan ingázik a piskolti oktatási intézménybe. A mostani immár a nyolcadik éve a tanügyben. Egy évet dolgozott Nagykárolyban, a 3-as óvodában, majd hét éve sikeresen pályázott a piskolti óvodába. „Igen, ez végleges hely. Nagyon szeretek itt lenni! A környezet is, a kollégák, a szülők... Mindenki. Jó kis hely” — tette hozzá. Ha már kérdeztük, elmondta, hogy Szaniszlón elég rossz az út, de egyébként hamar megjárja a 15 kilométeres útszakaszt, ami az otthona és a munkahelye között van. „Kibírható” — jellemezte az ingázást.

Annak idején még a régi óvodaépületben kezdte, az egy igen rossz állagú épület volt. A mostanit egy projekt alapján építették, mint mondta, s a jelenlegi óvodaépület minden igénynek megfelel. Minden óvónő úgy rendezhette be a saját csoportja tantermét, ahogy azt jónak látta. Elégedettek is a körülményekkel, nyomatékosította. Egyébként hat csoport ismerkedik a nagyvilággal, a tananyaggal a piskolti óvodában, ebből négy román tannyelvű, kettő pedig magyar — összesen körülbelül 100 gyerek. Ha már kérdeztük, elmondta, hogy bizony Piskolton is nagyon sok magyar gyereket vagy román tagozatra íratnak a szüleik, vagy máshova viszik őket. Az indok rendszerint az, hogy sok a roma közösségből érkező gyerek a magyar tagozaton. Elmondása szerint ez tény, viszont hozzáteszi, hogy haladni, eredményeket felmutatni minden gyerekkel lehet — ha rendszeresen járnak az óvodába. Hozzátette azt is, hogy a községben sok a vegyes házasság, és megfigyelhető, hogy az azokból származó gyerekeket főként román tagozaton taníttatják a szüleik. Próbálnak amellett érvelni — ők, a magyar tagozatos pedagógusok —, hogy inkább az anyanyelvi oktatást válasszák a gyerekeknek, hiszen ennek keretében is meg lehet ismeri a román kultúrát, de ugyanakkor a magyart is. Ám a szülők jelentős része nem befolyásolható ilyen tekintetben. Érzése szerint ez főként azoknak a gyerekeknek jelent hátrányt, akiknek a családjában amúgy nem beszélik a mindennapokban a román nyelvet, nekik különösen nehéz megbirkózni az óvodával, illetőleg a félig, sőt, olykor teljesen idegen nyelvvel. „Nincs miért román tagozatra íratni, mert ha otthon nem beszélnek a gyerekkel románul, akkor nem fog megtanulni. Na de ez a szülő döntése, ha megkérdeznek, elmondom, valahol ez is a kötelességem.” Hozzáteszi: előfordul az is, nem is egyszer, hogy gyerekeket átíratnak magyar tagozatról románra.

A piskolti óvodában három csoport napközis, az önkormányzatnak köszönhetően kapnak reggelit, illetőleg ebédet is. Mindennek persze nem is titkoltan az a célja, hogy rábírják a gyerekeket az óvodában való jelenlétre. Az intézménynek van egy szakácsnője, aki naponta készít ételt — kétfogásos ebédet — a gyerekeknek.

„A nőnap alkalmából persze köszöntjük az anyukákat — erre is készülünk, minden csoport külön műsort tart. Gyakran sétálunk, ibolyát gyűjtünk; ott hátul, a futballpálya mellett sok ibolya van, oda szeretünk menni. Meg-meglátogatjuk a könyvtárat is. Mindig megpróbálunk nekik kitalálni valami különlegeset, hogy kedvet kapjanak az óvodához” — fogalmazott Czumbil Katica piskolti óvónő, aki egy vizsgája kellékeként olyan „utazást” állított össze, gondolt ki, amelynek híre az egész megyét bejárta. A szakemberek is példaértékűnek mondják a hozzáállását.

Megyeri Tamás Róbert