Május elseje napjainkra leginkább mint a nyári szezon kezdete és a munka ünnepe él a köztudatban, pedig a kora nyár első napjához számos más esemény, népszokás és hagyomány is köthető.

Franciaországban 1561 óta május 1-jén tartják a gyöngyvirág ünnepét (fête du muguet), mivel IX. Károly ekkor tette hivatalos aktussá azt a néphagyományt, amely szerint az ezen a napon ajándékba adott gyöngyvirágszál szerencsét hoz; 1711-ben ezen a napon történt a szatmári békeszerződés április 29-én véglegesített szövegének ünnepélyes aláírása az előző napi nagymajtényi zászlóletételt követően; 1881. május 1-jén kezdi meg működését az első budapesti telefonközpont, Puskás Tivadar találmánya, 1896-ban megnyitja kapuit a budapesti Vígszínház, 1957-ben pedig ezen a napon sugároz először adást a Magyar Televízió.

A munka ünnepe a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt, minden év május 1-jén tartandó ünnepség, hivatalos állami szabadnap, mely a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokat hivatott megünnepelni, de május 1-je hasonló tartalommal bíró katolikus ünnep is, Munkás Szent József, a munkások védőszentje (Jézus nevelőapja) tiszteletére.

A munka ünnepének előzményei egészen a brit ipari forradalomig nyúlnak vissza, amikor Robert Owen gyártulajdonos 1817-ben megfogalmazta és közzétette a munkások követelését, benne többek között az addig 10–16 órás munkaidő nyolc órára csökkentését, a hangzatos „nyolc óra munka, nyolc óra szórakozás, nyolc óra pihenés” szlogennel. A követelés érvényre juttatása végett több kisebb tüntetést, illetve sztrájkot is tartottak, azonban a mozgalom hamar kifulladt, mert törvényi szabályozás híján ezeket az alkalmazottakat hamar elbocsátották és más gyárak sem voltak hajlandóak felvenni őket. 1886. május 1-jén a chicagói munkás-szakszervezetek sztrájkot szerveztek a nyolcórás munkaidő bevezetéséért. A negyedik napon, azaz május 4-én a tüntető munkások közé vegyült anarchisták egy bombát dobtak a rendőrök közé, akik viszonzásul azonnal tüzet nyitottak. Franciaországban 1890. május 1-jén a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együtt vonultak fel országszerte a nyolcórás munkaidő bevezetéséért, ahol az még nem történt meg, illetve a nemzetközi szolidaritás kifejezéséért. A tüntetések az Egyesült Államokban olyan jól sikerültek, hogy a II. kongresszuson, 1891-ben május elsejét hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították.

Népszokások

A májusi-pünkösdi ünnepkör ünnepe, évnegyedkezdő nap. Május hónap neve a római Maja, a termékenység istennőjének nevéből ered, de mondták még Ígéret havának és Tavaszutó havának is. Ünnepi szokásai keveredtek a pünkösdi szokásokkal, századunkra azonban a két, szinte azonos tartalmú és régi európai hagyományokra visszatekintő tavaszünnep közül május elseje tartósan magához kötötte a májusfaállítás szokását és a majálist, míg a pünkösd elsősorban a pünkösdölés és pünkösdi királynéjárás dramatikus hagyományait vonzotta magához.

A májusfa állítása már a XV. században szokás volt, de eredete valószínűleg még régebbi, a római Florália pogány szokásából eredeztethető s a legrégebbi május elsejei ünnepek a kelták Beltane ünnepe és a germán országok Walpurgis éjszakája — ezeknek a több napig tartó fesztiváloknak a késői utóda a majális. A májusfa a tavasz, a természet újjászületésének a szimbóluma, de jelenti a lányok elismerését, a nagylányokhoz való tartozást. A legények csoportokba verődve, éjszaka állítják (lehet sudár fa, vagy zöldellő, virágzó ág), szalagok, kendők, virágok, üveg bor és más ajándékok is kerülnek rá, néhol egy kis táblát is akasztanak rá, amelyen értékelik a lány „magaviseletét”. Sok helyütt pünkösdkor vagy május végén „kitáncolják” a fát, azaz táncmulatság keretében, muzsikaszó mellett kidöntik. Míg a májusfa állításának hagyománya lassan elvész, a májusi virágkosár küldése még szokásban van, s a kosárnak az ablakban a helye, hogy mindenki lássa: itt olyan lány lakik, akinek komoly udvarlója van! Ráadásul a kosár színe alapján azonnal megállapítható, kapcsolatuk milyen „fázisban” van, hiszen a virágok színei más-más jelentéssel bírnak: a kék virágos kosár baráti, ismerősi kapcsolatra utal, a zöld kosár pedig egy nemrég kezdődött, rövid ideje tartó kapcsolatot szimbolizál. A lila szín a régóta tartó kapcsolat jelképe, ha viszont a kosár rózsaszín, az azt jelenti, hogy a lány a következő évben férjhez megy, gyűrűs menyasszonynak pedig kizárólag fehér virágokból álló kosarat lehet vinni-küldeni. A legtöbb kosár alapvirága természetesen a rózsa, tudtuk meg Muncean Mónika virágkötőtől, akár önmagában, akár más virággal vegyítve, s átlagosan 100 lejtől kezdődik egy-egy kisebb virágkosár ára.

 Szabó Kinga Mária