A bő negyed évszázados hagyomány szellemében pattogó ritmusokra vonult végig a kisváros utcáin a színpompás menet, majd a kultúrház színpadán perdültek táncra a sváb csoportok.

Hagyományosan a római katolikus templomban, idén Orbán Mihály jezsuita szerzetes által celebrált misével kezdődött a Német Demokrata Fórum tasnádi szervezete által immár huszonhatodik alkalommal megszervezett sváb nap — s innen indultak a mezőfényi fúvószenekar pattogó ritmusaira lépkedve, néha perdülve-fordulva a helyi, valamint a megye más településeiről érkezett csoportok, végigvonulva a kisváros főterén és utcáin, egészen a látványos rendezvénynek helyet adó kultúrházig. Mielőtt azonban bevonultak volna, annak udvarán közös, előbb páros, majd négyes és nyolcas tánccal örvendeztették meg a jelenlévőket, ezt követően pedig bent a teremben a szuflával még igencsak bíró fényi fúvósok vidám dallamú összeállítása köszöntötte elsőként az ünneplőket. „Isten hozott mindenkit Tasnádon, a tasnádi svábok találkozóján. Nagy öröm számunkra, hogy évről évre üdvözölhetjük önöket ezen a fontos, hagyományokat továbbvivő eseményen” — fogalmazott köszöntőjében házigazdagént is Grieb Csaba polgármester, míg Kiskasza Balázs alpolgármester arra emlékeztetett: a sváb közösség kultúrája, de mindennapi élete is gazdag (volt) népdalokban, néptáncokban, amelyeket bemutatva erősítik az identitást, annál is inkább, mivel ezeken a találkozókon s a hagyományőrzésben nagy számban vesznek részt gyermekek és fiatalok. „Nem egyszerű, de tovább kell vinni a sváb vonalat; az volt, van és lesz” — mondta, megköszönve a csoportoknak az idei részvételt is, valamint Schmidt Ottónak és Máriának a töretlen energiát, amellyel évek óta megszervezik a találkozót. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Josef Hölczli, az NDF észak-erdélyi regionális elnöke is, hangsúlyozva a sváb kultúra fontosságát, hiszen a kultúra és a hagyományok minden nemzetiség számára fontosak, de egy olyan kis közösség számára, mint a szatmári svábok, hatványozottan azok. Köszöntője zárógondolataként a 350 éve született gróf Károlyi Sándort említette, akinek „mottóján megyünk tovább — mindenki hasznára”. A köszöntők sorát egy nem mindennapi vendég, a Németországi Szatmári Svábok Egyesületének elnöke, Buchmüller Ottó zárta, tolmácsolva az egyesület tagjainak szívélyes üdvözletét, és nosztalgiától elfogódottan pillantva vissza a sok-sok évtizeddel ezelőtti napokra, amikor ezen a színpadon harmonikázó kisgyermekként lépett fel. Mint hangsúlyozta, modern korunk számtalan utat, lehetőséget és módot kínál mindenkinek, de a gyökereket nem szabad elfelejteni. „A Buchmüller család a legrégebbi képviselője Németországban a szatmári sváboknak” — summázta Stefan Kaizer, megköszönve a negyed évszázados barátságot. A köszöntőket követően kezdődött a mulatság, sorra perdültek táncra a színpadon a néptánccsoportok.

Szabó Kinga Mária