Gyakran találkozunk olyan hírekkel, melyek arról szólnak, hogy egyre kevesebben vannak, akik tanulni akarnak, sok esetben szervezett kirándulásokon, utazásokon, s amikor benne van a programban például a múzeumlátogatás, a csoportok úgy rohannak el a látnivalók mellett, hogy nem néznek se jobbra, se balra.

Sokan hangoztatják a tanulás újraértelmezésének igényét, mégis valami miatt ezt évről évre különböző magyarázatokkal megpróbálják elhalasztani a kormányok, bár maguk is folyton a reformokról beszélnek. Sokat hallunk az egész életen át tartó tanulás fontosságáról, de ennek a megvalósítási módszereiről csak keveset. A digitális kommunikáció megjelenése és széles körben való elterjedése lényegesen felgyorsította a tanulás iránti igényt, nemcsak a társadalmi és gazdasági változások, hanem az egymással történő kapcsolattartás miatt is fontossá vált a műszaki eszközök megismerése, azok használata. Sok esetben ahhoz, hogy a szülő kapcsolatot tudjon tartani a gyerekével, arra kényszerül, hogy megtanulja a mobiltelefon és más eszközök használatát.

A tanulás újszerű felfogása elkerülhetetlen. A társadalomban való elhelyezkedés szempontjából lényegesen felértékelődött a tanulás szerepe, azok, akik ezt nem veszik tudomásul, és nem vesznek részt a tanulás folyamatában, a társadalom vesztesei lesznek, és képtelenek lesznek lépést tartani a haladókkal. Egyik ismerősöm két hetet töltött Görögországban, s miután hazatért, hosszan tudott mesélni, hogy milyen ételeket és italokat kóstolt, majd megemlítette, hogy voltak ott valami romok is, de őt az nem érdekelte.

A tanügyi reform bevezetése amiatt késik, mert a döntési pozícióban lévő szakemberek (?) és politikusok nem tudnak megegyezni abban, hogy az ismerethalmazok elsajátítására van-e szükség, vagy olyan képességek elsajátítására, amelyek segítenek a gondolkodásban, a problémamegoldásban, az információs eszközök használatában.

Ma már jól látható, hogy egyre nagyobb szakadék van az idősebbek és a fiatalabbak között. Folyton arról beszélünk, hogy az idősebbek át kell adják a tapasztalataikat a fiatalabbaknak, akik azt észlelik, hogy a hétköznapokban számukra azok nem nyújtanak elegendő segítséget. A járvány idején, amikor tapasztalatok és felkészültség nélkül kényszerültek bevezetni az online oktatást, fölöslegessé váltak az idősebbek tapasztalatai, közülük sokan olyan helyzetbe kerültek, hogy nem tudtak megbirkózni a feladatokkal, a diákok ismeretei sok esetben magasabb szinten álltak. A digitális technika rohanásszerű fejlődése azt eredményezi, hogy a most kiváló eredményeket elérő fiatalok nem adhatják át majd az utánuk következő nemzedéknek a tudásukat és tapasztalatukat, mert azok korszerűtlenné válnak. Emiatt válik fontossá az egész életen át tartó tanulás és a felnőttek tanulásának a szükségessége. A számítógép és az internet segítségével felfoghatatlan és kezelhetetlen mennyiségű információhoz juthatunk a nap minden órájában és percében.

Azok a tanulási folyamatok kerültek a figyelem középpontjába, amelyek révén megvalósulhat az élethosszig tartó tanulás folyamata.
Hamarosan véget ér a nyaralások időszaka, és elkezdődik az iskola. Még nem tudjuk, hogyan, milyen módszerekkel. Azt viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a tanulás ugyanolyan feladatuk a felnőtteknek is, mint a gyerekeknek.

Elek György