Tisztességes táncházhoz illendően ez alkalommal is hajnalig ropták és mulattak a Lépésházban, a negyedik Szatmári Táncháztalálkozón — mert bár igaz ugyan, hogy a megyében talán nincs is olyan település, amelynek ne lenne hagyományőrző egyesülete vagy néptánccsoportja, amelyeknek a tagjai jól ismerik egymást, és maga a néptánc is reneszánszát éli, arra azonban nagyon ritkán van alkalom, hogy ne valamilyen seregszemlén, versenyen vagy kulturális rendezvény keretében találkozzanak mindannyian, hanem csak és kizárólag önmaguk és a táncolás örömére járják.

Ezen ritka alkalmak egyike a Szatmári Táncháztalálkozó, amelyet immár negyedik alkalommal tartottak meg szombaton, Nagy Orbán ötletgazda — no meg a röpikések, a több száz főnyi, Mikolából, Nagykárolyból, Avasújvárosból, Pusztadarócról, Szilágyszérből, Dobráról és Bogdándról, Kökényesdről, Börvelyből, Tasnádról, Szárazberekről és természetesen Szatmárnémetiből érkezett táncossereg — örömére, a hagyományőrző forrásközpont, a Borókagyökér Egyesület és a Szamoshát Néptáncegyüttes közös szervezésében.
A találkozó hagyományosan a gyermektáncházzal kezdődött, Kispál Nándor és Vaida Zsanett oktatta a moldvai lépéseit — persze ahogy az ilyen rendezvényeken már szinte törvényszerű, a gyermektáncházban nem csak apróságok járták  hiszen az ifjak és a felnőttek is visszaváltoztak önfeledt gyermekekké a vidám ritmusú muzsikára. 

Gyorsan fogyott az energia-utánpótlás zsíros kenyér, tea, majd a bográcsos gulyás, és a pörgésben-mozgásban egyfajta — de csak egyfajta, hiszen az aprónépek közül sokan egy pillanatra sem álltak meg — szusszanás hozott az egész este szolgálatos Heit Lóri és Zenekara koncertje, amely a  Kárpát-medencei Kultúrpajta- és Tündérkert-hálózat támogatásával valósult meg.
 Az ez alkalomra Gyönyörű Zsigmond táncos vőféllyel kibővült zenekar Felvidék, Kalotaszeg, Hajdúság, a Hortobágy dallamait hozta el, a tájegységek muzsikája közötti váltást pedig Gyönyörű Zsigmond egy – egy vidám története, adomája jelezte, míg a szatmári összeállításból, adventre hangolódva, nem hiányzott a Pásztorok, keljünk fel sem. 
Mellettük-velük fáradhatatlanul muzsikált a Komák moldvai zenekar, tagjainak oktatását és fejlődését a Rekettye Kulturális Egyesület támogatja, Székely Sára vezetésével.

A koncertet követő, esti felnőtt-táncház pedig még inkább a tánc örömünnepévé változott, ízig-vérig táncházhangulattal, hiszen mint Kispál Nándor fogalmazott: „Nagyon jó volt együtt táncolni, együtt lenni, egymást érezni.”, Gyönyörű Zsiga tömören csak annyit summázott: „Ez a mai este visszahozta a fiatalságomat.” 
S valóban, életkortól függetlenül, kiapadhatatlan, fiatalos energiával járták a szatmári, a kalotaszegi, a mezőségi lépéseket, és igazi táncháztalálkozóhoz illően, a nótázás sem maradt el. 

Szabó Kinga Mária 

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!