A tanfelügyelőség összesítése szerint Szatmár megyében közel 6400 olyan diák van, aki a megfelelő eszközök (táblagép/számítógép) hiánya miatt nem tud bekapcsolódni az online oktatásba. Radu Bud kormánymegbízott keddi közleményében úgy fogalmazott: a polgármesteri hivatalokat tájékoztatni fogják, hogy pontosan mennyi táblagépre van szükség az adott településen/községben, az önkormányzatokat pedig arra kéri, elemezzék, ezekből mennyit s hogyan tudnak beszerezni saját költségvetésből.

„Az elképzelés nagyon szépen hangzik, csak épp a legfontosabb tényezőt hagyja figyelmen kívül: a táblagéppel, laptoppal nem rendelkező gyermekek 90%-ának nemhogy internet-hozzáférés, de mégy egy rendes asztal sincs az otthonában, ami mellé leülhetne, amire azt a táblagépet letehetné” — summázza Ilyés Gyula vetési polgármester, önkormányzati szakértő. Mint mondja, a koronavírus-járvány miatt hirtelen kialakult helyzet kényszermegoldásokat generál, amelyeket alkalmazni kell(ene), de nincs rá felkészülve sem az oktatási rendszer, sem a diákság.

„Hatalmas az a réteg, rengeteg olyan család van, akik távolról sincsenek azon a szinten, hogy csak a táblagép hiányzik a házból. Segítségként vásároljon táblagépeket az önkormányzat? Mondani könnyű, de sok önkormányzat számára nem egyszerű dolog előteremteni a szükséges összeget; aztán ott vannak a megkerülhetetlen procedurális lépések: költségvetés-módosítás, közbeszerzés, megvásárlás (milyen minőségűt lehet kapni, egy egy év múlva semmire sem jó, gagyit?), leszállítás — időbe telik, s ha most mindenki egyszerre rendel több száz vagy ezer darab táblagépet, biztos késések lesznek, az egész eltolódik június-júliusra, ha nem későbbre. S akkor még a számvevőszéket nem is említettem…

Viszont a problémát még távolról sem oldottuk meg azzal, hogy táblagépeket vásároltunk. Sajnos rengeteg olyan család van (rossz anyagi körülmények közöttiek, szétziláltak stb.), ahonnan épp az iskola 'fogta meg' a gyermekeket, mert otthon nemhogy a tablet hiányzik, de nincs asztal, amire letehetnék, ami mellé leülhetnének akár online órára, akár tanulni. Meg a szülői háttér. Hiszen jelen pillanatban is sok szülő segít, pontosabban jóval intenzívebben vesz részt az online tanulásban, mint az eddigi, úgymond klasszikusban.

Nincs olyan falu, ahol ne lenne legalább öt-hat ilyen család, tucatnyi ilyen gyermek — hozzájuk másként nem lehet eljutni, őket másként nem lehet 'iskolába vinni', csak intézményes formában. S véleményem szerint igenis megoldható: egy tanteremben 5–6 gyermeket összegyűjteni, és ott legyenek jelen az online órán, hiszen az iskolában vannak számítógépek és vannak tanulásra megfelelő körülmények is — mert különben el lehet költeni több tízezer lejt táblagépekre, de az oktatásban nem érünk el semmit” — magyarázza. Hozzáteszi azt is: egy adott helyzetre a megoldás nem egy hirtelen bevillanó ötlet „bedobása” kell legyen, hanem négy-öt pontban konkrétan megfogalmazott lépések. „Ahhoz kell menni, eljutni, aki messze az átlag alatt van, az átlagkörülmények alatt él, s nekik nem a táblagép hiányzik, hanem nagyon sok alap dolog és alap körülmény. Mármint ha valóban azt akarjuk, hogy ne maradjanak le, essenek ki az oktatásból.

Rengeteg ilyen propagandisztikus ötlet jelenik meg, és ráharap mindenki, mert első hallásra szimpatikusnak tűnik, de valójában nem segítünk vele senkinek.”

Szabó Kinga Mária