Mi kell a romániai magyar tannyelvű iskolák zökkenőmentes működéséhez? Milyen szervezetek hasznosak az intézmény munkájában? — többek között ezekre a kérdésekre is válaszoltak a hazai volt és jelenlegi intézményvezetők. A kutatás eredményeit az RMPSZ közölte.

Amint arról már beszámoltunk, átfogó felmérés készült a hazai magyar pedagógustársadalomról: a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) és a Regionális és Antropológiai Kutatások Központja közös kutatásában több mint hatezer tanár és 524 iskolai vezető vett részt. A kutatás során külön kérdőívben kérdezték meg az erdélyi iskolák egykori és jelenlegi vezetőit a tanintézmény működését meghatározó tényezőkről, az oktatási rendszerrel kapcsolatos meglátásaikról, a pedagógusoknak az iskola működésére gyakorolt hatásáról, az iskolai és iskolán kívüli programokról, valamint a kisebbségi helyzetről.

A jelenlegi és volt iskolaigazgatók szerint a szülők fontossága minden megközelítésben kimagasló: 5-ös skálán mérve a vezetők 63%-a szerint a szülők hozzáállása nagymértékben befolyásolja az iskola eredményes működését, illetve 78%-os arányban válaszolták azt, hogy a vezetésben is nagyon fontos a szülőkkel való jó kapcsolat. A helyi hivatalok (pl. önkormányzatok) hozzáállását a megkérdezettek 53%-a tartja kiemelten fontosnak. Ezt követi a szakminisztérium (42%), illetve a tanfelügyelőség (32%) munkájának fontossága. Azt, hogy a gazdasági szereplőket a vezetők 23%-a tartja kiemelten fontosnak, kétféleképpen értelmezték a tanulmány készítői: egyrészt arra lehet ebből következtetni, hogy jelenleg még nincsenek kialakulva azok az együttműködési modellek, amelyek fontosabbá tehetnék a gazdasági szereplőket az iskolák működésében. Ezt igazolja az is, hogy a saját forrás bevonását a megkérdezett vezetők egynegyede tartja fontosnak. Másrészt pedig pozitívumként értelmezhető, hogy a vezetők közel egynegyede felismerte a gazdasági szereplőkkel való együttműködésben rejlő lehetőségeket — írja a kutatás. A megkérdezett vezetők a gazdasági szereplőkhöz hasonlóan vélekednek a külföldi partnerkapcsolatok fontosságáról is: 26%-uk tartja kiemelten fontosnak ezeket az iskola vezetésében.

Az oktatási rendszer kapcsán kutatásukban arra is keresték a választ, hogy a közvéleményben megjelenő, általános problémák közül a vezetőket melyek érintik leginkább a mindennapi munkavégzés során, mi foglalkoztatja őket.

A megkérdezettek háromnegyede egy 5-ös skálán a túl sok adminisztrációs munkát (79%), illetve a kevés finanszírozást (75%) emelte ki, illetve 50% problémásnak látja a rendszer túlszabályozottságát is.

Az emberi hozzáállás nagyon fontos

Különböző kontextusokban rákérdeztek arra, hogy a pedagógusok olyan sajátosságai, mint például a kor, tudás, szakmai felkészültség, hozzáállás, hogyan befolyásolják az iskola működését. Ezek közül a személyes, emberi hozzáállás kapta a legtöbb említést (77%). A pedagógusok tudását (12% nem tartja megfelelőnek), szakmai felkészültségét (9% nem tartja megfelelőnek), korát (8%-uk szerint határozza meg az iskola eredményes működését) a megkérdezettek nem igazán sorolják az intézmény működését meghatározó tényezők közé. Például a korral kapcsolatban kérdőívük tartalmazott egy ellenőrző kérdést is (Milyen mértékben nehezíti az iskola munkáját, hogy kevés a fiatal pedagógus?), ahol hasonló attitűd körvonalazódott: csupán a megkérdezettek 11%-a tartja kiemelt problémának azt, hogy kevés a fiatal pedagógus. „Ezek az eredmények meglepők és eltérők a közvéleményhez és a média tematizációjához képest. Érdemes volna alaposabban megvizsgálni, hogy a válaszok mögött a kollégák tiszteletben tartása, szolidaritás vagy a saját pedagógusi pozíció védelme áll. Mindenesetre fontos figyelembe venni azt is, hogy a kollegialitás (jó munkahelyi hangulat, együttműködés) a megkérdezettek több mint háromnegyede szerint nagyon fontos az iskola működésében” — írják a kutatás készítői.

Iskolán kívüli programok

A vezetők mentalitásáról és az iskola sajátosságairól is sokat elárul az, hogy a vezetők milyen fontossági sorrendet állítanak fel, ha az iskolai és iskolán kívüli programokról/rendezvényekről esik szó. Mivel a legtöbb rendezvényt az oktatási rendszer nem teszi kötelezővé, általában az igazgatókon és az iskola pedagógusközösségén múlik, hogy minek adnak prioritást. Vannak olyan iskolák is, ahol egy aktív szülői testület vagy diákszervezet mozgatja ilyen szempontból az iskolai életet, de ez nem elterjedt — ezt igazolják a kutatási eredmények is.

A kérdőívben felsorolt iskolai és iskolán kívüli programok közül az iskolai ünnepek kapták a legtöbb említést (57% kiemelten fontosnak tartja őket). Ezeket követik a szakmai és művelődési versenyek (48%), a sportversenyek (45%), valamint a természetjáró programok (42%). A vezetők körében a többi programhoz képest kisebb fontosságnak örvendenek az extracurriculáris tevékenységek, ugyanis csupán egyharmaduk tartja kiemelten fontosnak azokat. Továbbá a válaszok alapján a vezetők számára kevésbé prioritás, hogy csak az adott iskolára jellemző programokat szervezzenek (31%-uk tartja ezt kiemelten fontosnak). Ezek alapján arra lehet következtetni, hogy az iskolai és iskolán kívüli rendezvények kapcsán a vezetők egy, az általános közvéleményben elfogadott és bejáratott kerethez igazodnak, amelyben kevesebb szerep jut a kísérletezésnek, az egyedi programoknak, valamint az extracurriculáris tevékenységeknek.

A kutatók szerint az eredmények értelmezésénél szükségszerű figyelembe venni azt, hogy az extracurriculáris és más, egyedi programok megszervezése olyan plusz energiabefektetéssel jár a pedagógusok részéről, amit az igazgatók vezetőként csak kevés esetben tudnak anyagilag is jutalmazni. Így az ilyen jellegű programszervezés elvárás sem lehet az ő részükről, ami vezetési szempontból egy jelentős korlátként értelmezhető. Feltételezhető tehát, hogy a különféle versenyek, iskolai ünnepek megszervezése mellett kevés idő és energia marad más programokra, és az utóbbiak ezért vannak hátrébb a vezetők fontossági sorrendjében.

A kisebbségi helyzet hátrány?

A kutatásban vizsgált volt és jelenlegi igazgatók sajátosságai a vezetői funkció mellett a kisebbségi környezetből is adódnak. Ebből a szempontból fontosnak tartották megkérdezni, hogy a mindennapi munkavégzés során milyen hátrányokat tapasztalnak az iskolavezetők. A felsorolt nyolc tényező közül — alacsony tanulólétszám, távolságtartó vagy ellenséges hivatalok, szaktanárok hiánya, vegyes oktatási nyelv, családok elfordulása a magyar nyelvű képzéstől, szórványhelyzet, jogszabályi keretek, kevés fiatal pedagógus — az alacsony tanulólétszám kapta a legtöbb említést (44%), ezt követi a szórványhelyzetből adódó elszigeteltség (37%) és a szaktanárhiány (37%). A közvéleményhez és feltételezésekhez képest csak kismértékben okoz problémát a vezetők számára a vegyes oktatási nyelvű intézmény (12%) vagy a kevés fiatal pedagógus (11%). Továbbá a jogszabályi kerettel, a szülők elfordulásával a magyar nyelvű képzéstől, illetve az ellenséges hivatalokkal is csupán a megkérdezett vezetők közel egyharmadának van kiemelten problémája. Mindez arra enged következtetni, hogy az iskola mindennapi munkájában nem a kisebbségi helyzetből adódó hátrányok jelentik a legnagyobb kihívást — összegzik a volt és jelenlegi iskolaigazgatókról szóló kutatási részt.