Jackson Johnston egy packwoodi (Iowa állam) iskolában tanul, hatodikos. Nemrég megtudta, hogy imádott nagyapja rákos. A nagypapa kemoterápiás kezelést kap, elkezdett hullani a haja.

Jackson úgy döntött, szolidaritást vállal nagyapjával – levágatta a haját kopaszra. Sapkában ment oda hozzá, majd levette, és így szólt: „Hé, Papa, arra gondoltam, indíthatnánk ketten egy új klubot”. A nagyapját természetesen rendkívüli módon meghatotta a gesztus. Nem úgy Jackson osztálytársait, akik közül többen is csúfolni kezdték a fiút, „kopasz fiúnak” nevezték, és azt kérdezgették, miért olyan a haja, mint egy rákbetegnek. A különösen kegyetlen esetről tudomást szerzett az iskola igazgatója, Tim Hadley, aki gyűlést hívott össze, ahol kitüntette Jacksont a bátorságáért, elmondta a többieknek, hogy a bajban nem támadni kell egymást, hanem ki kell állni a másik mellett. És hogy szavainak súlyt adjon, és hogy a diákok egy életre bevéssék az elhangzottakat, az igazgató megkérte Jacksont, hogy ott, azonnal, mindenki előtt vágja le az ő haját is kopaszra.