Jövő év tavaszán már előadásokat tarthatnak a felújított nagykárolyi színházépületben, s ezzel bővül a nagykárolyiaknak nyújtott kulturális kínálat. A helyi magyar amatőr színjátszás egyik fő animátorával, Kiss Zitával a minőségi színházról beszélgettünk.

Kiss Zita neve nem csak a színházi körökből lehet ismerős. Naponta halljuk őt a helyi rádióban, figyeljük, hogyan ápolja a gyermekekben a versek iránti szeretetet a különböző szavalóversenyek megszervezése révén, de olvashatjuk saját verseit, illetve internetes blogját is. Neve az évek, sőt az évtizedek során egybeforrt a nagykárolyi magyar amatőr színjátszással. Olyan ember ő, aki nem rejti véleményét véka alá, ha a cél úgy kívánja, kendőzetlenül fogalmaz, hogy mindenki megértse. Évek óta a Vándorok amatőr színjátszó csoport irányítója, művészeti vezetője, a fiatalok lelki támasza és egyfajta „tyúkanyója”. Az alakuló, újjáalakuló nagykárolyi színházi élet lehetőségeiről beszélgettünk, s arról is, hogy milyen kultúra-továbbörökítő és értékátadó küldetéssel kell rendelkeznie annak a személynek, aki meghatározó szerepet tölt be a művelődési szférában. (Erre a beszélgetésre nem azért került sor, mert Kiss Zita magát szeretné művészeti vezetővé avanzsálni, hanem pusztán azért, hogy olyan személlyel boncolgassuk a nagykárolyi kulturális élet jövőképét, aki évtizedek óta részese a folyamatnak.)

„Meg kell értenünk, hogy minőségi színházat működtetni és minőségi kulturális életet kialakítani csak hozzáértő emberek tudnak. Közhelynek hangzik, de az élet minden területére elmondható mindez, hiszen nem érthetünk mindenhez. Ezért szerintem a színházcsinálást meg kell hagyni azoknak, akik értenek hozzá: a színészeknek, dramaturgoknak, teatrológusoknak, egyéb ehhez kapcsolódó szakembereknek. Én úgy gondolom, lennie kell majd egy minőségi színvonalnak, amit a városvezetésnek szem előtt kell tartania a majdani művészeti vezető személyének kijelölésekor például. Helyi embernek kellene lennie, aki ismeri a nagykárolyiakat, velünk él, tudja, mire van igény. Abban egyetértek a polgármester úrral, hogy a város nem tud eltartani egy színtársulatot, hiszen az hatalmas kiadással jár, viszont működtetni tud úgy egy színházat, hogy az felpezsdítse a minőségi kulturális életet Nagykárolyban. Kigyomlálja a felesleges színpadi produkciókat, hogy teret biztosítson a lelki töltetet adó daraboknak. Ezt pedig csak hozzáértéssel és szakértelemmel lehet!” — hangsúlyozta Kiss Zita.

„Művészeti és gazdasági vezetőre lenne szükség elsősorban egy színháznál. Valakinek elő kell teremtenie azt a pénzt, amivel a művészeti vezető gazdálkodik majd. Hozzáértő művészeti vezető pedig azért kell, mert ő lesz az, aki kapcsolatot tart a színházakkal, összeállítja egy évre például a műsortervet. Ahhoz pedig, hogy ez gördülékenyebben mehessen, jó lenne egy színházi berkekből ismert szakembert alkalmazni. Én így gondolom. Olyan produkciók kellenének, amelyeket a nagykárolyi közönség még nem látott, de feltételezhetően nagyon szeretné látni azokat. Olyan darabok is nyújthatnak hatalmas élményt, közvetíthetnek értékes mondanivalót, amelyeket egy, esetleg két személy ad elő. S talán ez utóbbi az, amire egy színháznak törekednie kell: az értékátadásra. Ne a mennyiség, hanem a minőség legyen a kritérium!” — mutatott rá Kiss Zita.

Ha minden igaz, európai standardoknak is megfelelő színházépülettel gazdagodik Nagykároly. Mindez lehetővé teszi, hogy olyan darabok is eljussanak a helyi színházkedvelő közönséghez, amelyekre eddig, különböző technikai okok miatt, nem volt lehetőség. Persze, ehhez is az szükségeltetik, hogy olyan emberek dolgozzanak ott, akik felismerik a lehetőségeket, és ki is tudják használni azokat, a város, nem pedig saját érdekeik javára.

Művészek migrációja

„Nagykároly remek hely, ahonnan sok tehetség került ki. Szerintem jó lenne, ha megtisztelnénk azokat az embereket, akik „vándorként” elvitték jó hírünket szerte a világba, hogy elhívjuk őket egy-egy önálló esttel. Gondolok itt Szabó Tiborra, Szikszai Rémuszra, Fándly Csabára, vagy a közelmúltban hazatért Bodea Tiborra. Mondhatnám Csobot Adélt is, aki bár jelenleg inkább énekesnőként ismert, de bármikor megállná a helyét színésznőként is a deszkákon. Hiszem, hogy ezt az állításomat bizonyítani is fogja a jövőben. Román vonalon is vannak olyan művészek, akiket bármikor haza lehet hívni egy előadásra. Nekik is jólesne, és biztos a hazai közönség is értékelné a meghívásukat. A mi szerepünk — a kultúrház munkatársaiként — az, hogy felismerjük és segítsük a kiteljesedéshez vezető úton haladni a majdani előadót. Valameddig velünk jön kézen fogva, s mikor elérünk egy állomáshoz, át kell engednünk őt olyan embereknek, akik tovább tudják fejleszteni adottságaikat” — mondta Kiss Zita.

Hogy miért is fontos a színház? Mennyire befolyásolta a színház hiánya azt, hogy egyre kevesebb az amatőr színjátszó — tettük fel a kérdést a szakirányítónak.

„Sajnos, sok-sok fiatal nőtt úgy fel, hogy nem tudja, mit is jelent színházba járni. Hiányzik ez a fajta kulturális szakasz az életéből. Emiatt is történik meg az, hogy nem tanulták meg a színházi viselkedéskultúrát: mikor kell csendben maradni, hogyan illik viselkedni egy előadás során. Ugyanakkor az amatőr színjátszók vállalkozó kedve is egyre kisebb. Talán befolyással van erre az is, hogy nem tudják, mi adja a színház varázsát, mit jelent a vastaps a művésznek. Nem szembesülnek ezzel, nem tudják elképzelni, mit is jelent ténylegesen színészként élni, dolgozni, alkotni. A szatmárnémeti színház művészei jönnek rendszeresen, általuk van némi rálátásuk a fiataloknak az életnek eme szegmensére. Pedig szükség van a színházra mint a kulturális élet fő forrására, hisz amelyik népnek nincs kultúrája, semmije nincs. A magyar színházkedvelő közönség szerintem nagyon jó Nagykárolyban. Bizonyíték erre, hogy a Harag György Társulat művészei meg tudják tölteni közönséggel a nézőteret” — fejtette ki Zita.

Kommersz darabokra is vevő lenne a közönség, de a tapasztalat azt mutatja, a drámai előadásokra is nyitottak Nagykárolyban. Meg kell próbálni úgy összehozni egy évad műsortervét, hogy a közönség minél szélesebb köre csemegézhessen belőle kedvére. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, szükség van a művészeti vezetőre. Különben kevés az impozáns, felújított színház. A város is kiadhat egy bérletet, ha le van időben egyeztetve a színházakkal, társulatokkal, hogy ki mikor lépne fel Nagykárolyban. Ehhez kell a kapcsolatokkal bíró szakember. Ugyanakkor ki lehet használni Nagykároly határ menti földrajzi helyzetét és meghívni magyarországi társulatokat.

A nyári estéket átszőhetnék a színházhoz kapcsolódó programok, melyeknek nem kellene kimerülniük a színdarabokban. Komolyzenei koncertek, az épület arculatához illeszkedő programok különböző variánsai várhatnák a közönséget. Ezzel is lehet a turizmust fejleszteni, az idegenforgalmat élénkíteni. Viszont ennek a munkának a minőségi elvégzéséhez szakemberekre van szükség.

„Egy másik kezdeményezés, amit szintén nem szabad elsorvasztani, az a SPOT fesztivál. Ez a kezdeményezés európai vonatkozásban is egyedülálló, és általa olyan fiatal előadók jönnek el és ismerik meg városunkat, akik később is szívesen visszatérhetnek ide. Arról nem beszélve, hogy a színművész-palánták néha olyan darabbal érkeznek, aminek a hatása alól csak hosszú idő után kerül ki a néző. Ha jobban belegondolunk, minden olyan hazai magyar színház társulatában lesznek olyan művészek, akik megfordultak Nagykárolyban. S ha lesz egy színházunk, benne egy szakértő művészeti vezetővel, ha meghívást kapnak a különböző társulatok Nagykárolyba, akkor nem idegenként, hanem visszatérő vendégként érkeznek hozzánk. És ez csak egy mozzanat, ami miatt nem szabad veszni hagyni a SPOT létét! Meggyőződésem, hogy ez a fesztivál, karöltve a színházi éved előadásaival, megtérülő művészeti befektetése lenne Nagykárolynak!” — mondta el befejezésül Zita.

Tőtős Tímea