Vidnyánszky Attila rendezővel, a budapesti Nemzeti Színház igazgatójával Tamási Áron Vitéz lélek című színművének szatmárnémeti bemutatóján a Tamási-darab időszerűségéről, a mai nézőhöz szóló üzenetéről, valamint a Nemzeti Színház műsorpolitikájáról beszélgettünk.

— A magyarországi színikritikusoknak megoszlik a véleményük Tamási Áron Vitéz lélek című színművének budapesti, nemzeti színházbeli előadásáról. Mi ennek az oka?

— Bevallom, én tíz éve nem olvasok színikritikát, mert a színházkritikusok megrendelésre írnak. A színházkritikusok egy részének azért idegen a Vitéz lélek, mert a darab pont azt üzeni, amit egyesek nem szeretnének a színpadról hallani. A darab magyarságról beszél, hitről, lélekről, Istenhez szól, Isten felé nyúl, hűségről és pozitív érzésekről beszél. Amikor ezt a darabot választottam, az volt a célom, hogy ezt az üzenetet közvetítsem a nézők felé.

— Hol van nagyobb szükség ennek az üzenetnek a közvetítésére: Magyarországon vagy a határokon túl?

— Az a dolgunk, hogy mindenhol játsszuk ezt a darabot. Eddig öt előadásunk volt Budapesten, a közönség túlnyomó része jegyeket vásárol, azaz nem protokoll-meghívókkal jön, ezek a nézők hittel feltöltődve hagyják el a színházat, mi pedig úgy érezzük, hogy van értelme a munkánknak.

— Mondhatjuk azt, hogy gyökeres változásokon megy keresztül a budapesti Nemzeti Színház?

— Ez így van, az a célunk, hogy igazi nemzeti értékeket képviseljünk. Nyilván vannak emberek — színházon belül is —, akiknek ez nem tetszik. Én örülök annak, hogy a Vitéz lélek próbái zökkenőmentesen, konfliktusok nélkül jutottak el a bemutatóig, és problémák nélkül játsszák az előadásokat. Mindenki végzi a dolgát, a színészek örömmel játsszák a szerepüket, én azt hiszem, hogy ez a produkció betölti azt a szerepet, amit én szántam neki.

— Ez az első határon túli előadás?

— Ez az első saját produkcióval megvalósított előadásunk, amivel átléptük a határt. Én úgy érzem, hogy a Nemzeti Színháznak az a dolga, hogy ha egy testvérszínházunk — ez esetben a Harag György Társulat — ilyen jeles évfordulót ünnepel, akkor öröm számunkra, ha együtt ünnepelhetünk velük. Éppen ezért úgy alakítottuk át a programunkat, hogy itt lehessünk. Hasonlóképen ott leszünk, amikor fennállásának huszadik évfordulóját ünnepli majd a beregszászi színház, de elmegyünk Ungvárra, Munkácsra, Komáromba, Nagyváradra és Székelyudvarhelyre is. Tamási műveinek az üzenete most a legidőszerűbb. Most van a legnagyobb szükségünk arra, hogy hitben és lélekben megerősödjünk. Tamási nyelvezete és művészi ereje erre nagyon alkalmas.

— Képes-e a Nemzeti Színház felvenni a versenyt a modern színházakkal?

— A posztmodernnek nevezett színház sohasem volt konkurencia. A Nemzeti Színház műsorára tűzi nagy nemzeti drámáinkat, de egyeztetünk olyan drámaírókkal is, akik az örök nagy értékek mentén gondolkodnak, és nagyon korszerű, de szellemiségüket tekintve igazi értékeket hordozó műveket írnak. Garantálom, hogy ameddig én a Nemzeti Színház igazgatója leszek, addig a színházban a nemzeti értékek kapnak helyet.

Elek György