A színházi világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet — és tágabb értelemben a kultúra — fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását, mert a színház nem létezik közönség nélkül, a közönségnek pedig nagy szüksége van a színházra. Hogy ez mennyire így van, azt bebizonyította az elmúlt egy év, amikor a világjárvány a színház és közönsége kapcsolatát is meghatározta. Amikor először bezárták a színház kapuját, a színházi alkotók és a közönség abban reménykedett, hogy hamar véget ér ez az állapot. Amikor első alkalommal történt meg, hogy online mutatták be Arthur Miller Az ügynök halála című drámáját, a közösségi oldalakon többen töltöttek fel fotókat, hogy milyen kényelmes az, amikor otthon, a kanapén ülve, mackónadrágban, egy desszert vagy akár egy pohár bor mellett lehet végignézni a színházi előadást. Egy idő után viszont maga a kényelem is unalmassá vált, egyre nagyobb volt az űr a színpad és a nézőtér között. A közönség számára hiányzott a színház, a színészek számára a közönség. A nézők érezték, hogy a monitoron keresztül nem jön át az előadás üzenete, nem történik meg az a csoda, amit csak a színház képes megadni, közvetíteni a nézői felé. A színészek számára hiányzott a közönség reakciója, melynek hiánya az üres színházban nem érzékelhető. A színházi alkotók a járvány időszakában folyton keresik az új lehetőségeket, hogy közölni tudják azokat az üzeneteket, melyeket csak a színházművészet képes átadni. A színház és közönségének a kapcsolata számtalan módon fenntartható, éltethető és újraértelmezhető. A színházművészet folytonos megújulása annak a képzelőerőnek tulajdonítható, ami az alkotók vágyát úgy formálta valósággá, hogy mindig sikerült elöl járni a szellemi élet megújulásának az útján.
„A színház most az emberek világa/, egykor szűk volt, ma tág és levegős” — írta Schiller Goethének címzett verses levelében. A színháztól és annak közönségétől függ, hogy a most bezárt, néha korlátozottan megnyíló intézmény hogyan fog újra kitárulni, és milyen energiával fogja folytatni feladatait. Mert a színház több, mint ami a színpadon látható. A színház egy közös világ, melyben élünk valamennyien: nézők, színészek, rendezők… Az idei színházi világnapon azt reméljük, hogy a nehéz időkben megtanuljuk, mennyire fontos a színház és a néző kapcsolata a múlt és a jövő között.

Elek György