Vasárnap az eddigi hagyományokhoz híven az erdődi várban emlékeztek Petőfi Sándor és Szendrey Júlia házasságkötésének évfordulójára. Az eseményen Kereskényi Sándor mondott ünnepi beszédet.

A megemlékezés Nagy Csaba tárogatóművész játékával vette kezdetét, majd Lukács Gyöngyi, az erdődi iskola aligazgatója köszöntötte a résztvevőket. A magyarországi testvértelepülések — Szakoly, Napkor és Nagyecsed — képviselőit, valamint a szomszédos települések — Magyargéres, Szatmárhegy, Királydaróc, Kökényesd és Mezőfény — küldöttségeit, illetve mindazokat, akik közelről vagy távolról érkeztek.

Marius Ovidiu Duma, Erdőd polgármestere elmondta, hogy büszke arra, hogy Petőfi Sándor és Szendrey Júlia Erdődön kötött házasságot, hiszen ezáltal a település neve bekerült nemcsak a történelmi, hanem az irodalmi köztudatba is.

A megemlékezésen Kereskényi Sándor irodalomtörténész mondott ünnepi beszédet. Az egész egy apró, szinte észrevétlen rezdüléssel kezdődik, de ez a lényeg rezdülése, egy fénysugár, az isteni szépséggel való találkozás lehetőségének felvillanása — fogalmazott Kereskényi. „Nagyon messzi távlat, nagyon távoli kihívás, szelíd, tűnődő, reménykedő óhaj. Ez fog fokozatosan legyűrhetetlen vággyá érlelődni, a mindenséggel való egyesülés vágyává. Hiszen a szerelem mint tapasztalat egyszerre közel hozza hozzánk az egész univerzumot. Nagykároly, Erdőd, Koltó, Budapest — az univerzum élményének hordozói két ifjú ember számára. A kis patak mekkora utat tesz meg a folyóig, a folyamig, a tengerig. Most itt állunk a diadal helyén. Mennyi mindent győzött le külön-külön és együtt a két fiatal. Akadályokat, embereket, helyzeteket, társadalmi és történelmi előítéleteket. Tegyük hozzá, azok, akik közömbösen figyelték vagy lázasan ellenezték ezt a szerelmet, mind az idő válságában éltek. Ez a szerelem az időtlenséget célozta, s így sorra legyőzte őket. Ez a szerelem történelmet írt, így ma gyöngének, hívságosnak, naivnak, sőt, töpörödöttnek tűnik a vele szembeni bármilyen ellenállás, ódzkodás, szembeszegülés. Ez a szerelem győzött, és úgy tűnik, ebben az esetben is a győztes visz mindent. Mi több, a példa itt és most minket is egy új világba visz. Vajon megkérdezhetjük magunktól, hogy tudunk-e élni ezzel a példával? Kívánjuk-e megtapasztalni mi is az isteni szépséget? Egyáltalán tanulhatunk-e ebből valamit? — vetette fel az előadó. — Ebből a szerelemből, ettől a szerelemtől sokat tanulhatunk — hangzott a válasz —, hiszen mi nem 'bolondoskodást' látunk ebben a házasságban, hanem méltó beteljesülést. Nem a józanság elleni orvtámadást, hanem az igazság megvalósulását. Ott állunk, de átjár bennünket a lelkesedés, amely emelkedésre ösztönöz. Áldást kapunk, amely megerősít a felemelkedésben, és életünk megszépül általa” — zárta beszédét Kereskényi.

Varga Sándor színművész, a Harag György Társulat tagja a Szerelemnek rózsafája és az Ilyen asszony kéne nékem, Bányai Zsófia diák a Reszket a bokor mert… című Petőfi-verset mondta el. A megemlékezés koszorúzással ért véget.

Elek György