Beauty Days – egyre több szépségiparban tevékenykedő szakember érkezik a szakmai napokra, hiszen hazai pályán mutatják be nekik a legfrissebb trendeket és irányzatokat.

Négy napon át Szatmárnémeti volt, ha nem is világ, de a hazai szépségipar központja, hiszen a Czikai Éva mesterfodrász által immár negyedik alkalommal megszervezett Beauty Days szakmai napok alatt 250 fodrász, 70 sminkes, 100 modell és 15 dizájner adott találkát egymásnak. „Már hosszú évek óta szerettem volna a szakmának szólóan Szatmárra hozni a legfrissebb trendeket, stílusokat és technikákat, négy évvel ezelőtt sikerült első alkalommal megszervezni a Beauty Dayst, mely mind a mai napig 80 %–ban szakmai esemény és csak 20 %–ban szól a „külvilágnak” – magyarázza Czikai Éva. – Én 1989–ben tanultam meg a szakmát, amikor még a fodrásznak lenni egy státuszt jelentett, nagyon elismert és értékes foglalkozás volt. Aztán, szinte fél emberöltő alatt felhígult, leépült – ezt pedig nem tudtam elfogadni, hiszen a szakmám az életem. Ekkor született az ötlet: tenni valamit a szakmai színvonal emelése, a tanulás érdekében és legfőképp: idehozni az információt! Ugyanis az a fodrász, aki tanulni, fejlődni akar, annak el kell mennie Budapestre, Bukarestbe vagy éppen Londonba, hiszen az a fodrászvilág központja. Nem mondom, hogy könnyű volt meggyőzni a Romániában csak Bukarestben műhelyt fenntartó nagy, világhírű cégeket, hogy eljöjjenek – de sikerül.

Hozzák a legjobb technikusaikat, szemináriumokra és műhelygyakorlatokra kerül sor. Az alapötlet megvalósult. Eljön mindenki, a szakmában elismert nevek, és – nem dicsekvésként mondom – de sehol máshol nem állnak színpadra egymás után, mert el akarják kerülni az összehasonlításokat. Itt ezt is elértük. Kiváló alkalom ez a hazai szakembereknek a technikáik tökéletesítésére de arra is, hogy érintkezésbe kerüljenek a szakma új irányzataival és irányvonalaival. Most már tényleg nem lehet kifogásuk a fodrászoknak, hiszen az információ és a tudás, mondjam úgy: házhoz jön. S ez egyre többükben tudatosul, hiszen idén már 250 szakmabeli érkezett Szatmárra, nem csak Erdélyből, de sokkal messzebbről és külföldről is.

Természetesen ez a rendezvény valamilyen szinte a városnak is „hasznos”, hiszen 100 szatmári lány lett megfrizurázva a négy nap alatt, az összes kellékes szatmári és így tovább. Én pedig mindig egy lépéssel tovább gondolkodom: az elmúlt évek alatt egyre több „rokonszakmát” (smink, manikűr, testmozgás, divattervezők) hívtam meg a Beauty Daysre – s az előbbi frizurabemutató kelléke (szárított virágokból és tollakból készített angyalszárnyak) nyomán csaptam a homlokomra: jövőre virágkötőket is elhívok a rendezvényre.” – mondja lelkesen.

 Minden ruhának megvan a saját meséje

A Beauty Days első napja Popa Zsolt divattervező meghökkentő, extravagáns és különleges divatbemutatójával zárult. Az Asylium kollekció valóban különleges, hiszen a múlt század eleji zárt osztályok betegeinek ruházatából, kényszerzubbonyokból és Szász János: Ópium – Egy elmebeteg nő naplója című, 2007–ben készült nagyszerű filmjéből inspirálódott. „Az igazi tervezőnél egy adott kollekció tükrözi a lelkiállapotot is – nagyon nehéz periódusban vagyok most és ez óhatatlanul kivetül a gondolataimra, munkámra is. A mértani formákkal, egyenes vonalvezetéssel és a fehér színekkel nem az elmebetegséget és annak zaklatottságát, hanem épp ellenkezőleg: a nyugalmat és csendességet akartam érzékeltetni. Szász János filmjét sok évvel ezelőtt láttam és olyan energiákat moccantott meg bennem, amelyek azóta is értek, míg végül most formát öntöttek. Komplex volt a bemutató is, a forgatókönyv minden „lépése” alaposan fel volt építve: sötétben kezdődött, Csabcsi dobolt (számára is nagy kihívás volt ), levetítésre került a filmből is egy 8 perces részlet, majd jöttek a lányok és hozták a formájukat.” – meséli szerényen mosolyogva Popa Zsolt, hozzátéve: nyitott ajtós bemutató volt, bárki bemehetett és megnézhette.

„Biztos vagyok benne, hogy sokakat meghökkentett – nem is a ruhák, de az, amiből inspirálódtam. Pedig az alkotói fantázia mindentől beindul – még egy hajléktalan össze–vissza egymásra kapott gönceitől is. Másképp látom és más szemmel nézem a világot, mint az átlagember. Természetesen a divatszakmának is vannak alapszabályai, amelyeket be kell tartani, az anyagot nem szabad „megerőszakolni” és olyat varrni belőle, amire nem való. Minden ruhának meg kell legyen a saját meséje, amit elmond – és amit meg kell érteni. ”