Ilyenkor a gyakorlott falulakó feláll a székből, kimegy, hogy megnézze, ő-e az egyetlen szerencsés, vagy akad más is, akivel osztozni lehet a döbbeneten. Nos, jelen esetben többutcányi helyen okozott döbbenetet az áramkimaradás. Mivel idestova 1983 tavasza óta élek itt kisebb-nagyobb megszakításokkal, azt is tudom, hogy telefonálni kell, mert a szomszédok békésen várják azt, hogy MÁS majd úgyis jelenti. Magamra vettem a szerepet. Meghallgattam a robothangot — azért ugye mily érdekes, hogy fejből tudom mindhárom szolgáltatóm hibabejelentő számát —, majd közöltem a kedves női hanggal, hogy nincs áramunk. Kérdezte az adataimat, majd feltette a kérdést a lokalizálásom után, hogy mi a panaszom. Elismételtem. Elmondta, hogy utánanéz, van-e valamilyen előre bejelentett javítás. Én közben gratuláltam magamnak, hogy nem röhögtem fel az időhúzás eme végtelen átlátszó módján, mert mégis milyen előre bejelentett vackolás lehetne szombaton este fél nyolckor. Miután erről ő is meggyőződött, kérdezte, hogy biztosan nincs-e áram. Megnyugtattam, hogy biztosan nincs, sőt, már ellenőriztem a biztosítékot és a szomszédokat is. Náluk sincsen, sőt, ameddig a szem ellát, sötétség van. Summázta a helyzetet, mondván, hogy akkor nincs áram. Megerősítettem a megállapítása helyességét, majd bezsebeltem az ígéretet, hogy intézkednek. Már csak gondolatban tettem hozzá, hogy ne kapkodjanak, mert a takarítás megvár, és a munka sem sürgős, ugyanis ha elmegy az áram, akkor többnyire az internet központi egysége is megbolondul, tehát őket is hívni kell majd, hogy ugyan adjanak neki egy memóriafrissítő löketet, ami vagy sikerül a központból, vagy ők is megígérik, hogy amint lehet, intézik a helyzetet. S búcsúképpen elhangzik a legidegesítőbb mondata az ügyfészolgálatosok kézikönyvének. Egy elköszönés, amely hatására minden addig ideges emberben még húsz százalékkal magasabbra ugrik a cukor. A vonalba búgják kedvesen, a napszaknak megfelelő illeszkedésben, hogy: további szép estét kívánok! Én pedig már csak a vonalban lévő zúgásnak mondhatom el, hogy a szép este az nem ilyen…

Őri-Pákay Franciska