A hit, a szeretet, a szülőföld és a közösségük iránti elkötelezettség és tenni akarás hiteles példáit, példamutatóit ismerhette meg a közönség a Hit és Gyógyítás pénteki előadásán.

Október 26-án este zsúfolásig telt a Szatmár-Németi Református Egyházközség gyülekezeti terme a Hit és Gyógyítás előadásán. Dr. Vass Zoltán, a rendezvény szervezője most is kitett magáért, hiszen igen értékes és hiteles előadásokat hallgathatott meg a közönség. A terembe belépőket különleges kiállítás fogadta, a Báthory uralkodócsalád címereit ábrázoló tűzzománcok. Az est díszvendégeként dr. Széman Péter, a Magyar Egészségügyi Társaság Kárpát-medencei elnöke, a Báthory István Alapítvány vezetője személyesen hozta el Szatmárnémetibe Makrai Zsuzsa nyírbátori képzőművész tűzzománcait, és maga a művésznő is jelen volt, aki elmesélte a hallgatóságnak különleges címerábrázolásai történetét, fontosnak tartván megőrizni a térségünk történelmét meghatározó Báthory család emlékét. Róluk mesélnek a tölgyfa keretekbe helyezett színes, nagyméretű tűzzománcok. Címerállatuk, a sárkány testével körülöleli a középen levő pajzsot.

Felidézte életútját

Mózes Árpád nyugalmazott evangélikus püspök a hit fontosságát, megtartó erejét saját életútján keresztül mutatta be. Mózes Árpádot a magyar forradalommal való szimpatizálása miatt tizennyolc évre ítélték a kommunizmus idején. Ő és társai a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet ellen indított koncepciós perek vádlottainak harmadik csoportját alkották. Fél évig a Securitate pincéjében vallatták, hazaárulással vádolták, folyamatosan azzal fenyegették, hogy halálra ítélik. Ezután hat hónapot töltött a szamosújvári börtönben, és kereken öt évet a Duna-delta mocsaraiban. Az 1964. augusztus 3-án megjelent kegyelmi rendelettel szabadult. Bevallása szerint a folyamatos halállal való fenyegetés megtette a hatását, kezdett belenyugodni a halálba, imádkozott, és arra gondolt, hogy ha majd egyszer megszólalnak szülőfaluja harangjai az emlékére, akkor becsületes emberként emlékezzenek rá. A raboskodás idején a társaival, magyarokkal és románokkal való együttérzés , egymásrautaltság és a hite segítette a túlélésben. Felidézte azt, amikor halálra fagyva utolsó erejükkel tisztították a sáncot a hidegben, amikor egyikük elkezdte énekelni az ,,Örök Isten, merre vagy" című zsoltárt, és mindannyian együtt énekeltek, ez adott erőt, hogy tovább tudják folytatni a nehéz munkát. A lelkész elmondta, a raboskodás évei, a túlélni akarás nemcsak hitében erősítették meg, de a testi erejében, egészségében is, hiszen a reuma, ami ifjúkorában kínozta, a szabadulása után teljesen elmúlt. Most 82 évesen, két infarktus után is erős hit és szeretet sugárzott belőle. Az orvosi rész előadója dr. Bagosi Pál szemész, osztályvezető főorvos a szem természetes öregedési folyamatairól beszélt. Lélekvidító citeraszó tette oldottabbá a hangulatot az elhangzott előadások között, Kodály Zoltán-művek és egyházi énekek hangzottak fel a szilágysomlyói Báthory István Alapítvány Szederinda citeraegyüttesének előadásában.

Pándi Annamária